Egy évtized rengeteg idő, főleg az informatikában. Ennyi idő alatt kb. 10 generációt öregszik a telefonunk, ha szerencsének van 4-5 számítógépet elfogyasztunk, a tehetősebbek pedig kocsit cserélnek, hiszen már a “nemrégiben” vett vadonatúj gépjármű is tíz éves, ideje eladni, és venni egy újat, ami jobb, modernebb, szebb.
A BitHUmen ebben a rohanó világban az egyik állandósult dolog. Itt volt 10 éve, oké. Itt volt 5 éve is, oké, utána már annyira beleivódott a hétköznapokba, hogy nem is figyeltem mennyi idő telt el. Ennyi idő alatt természetesen én is, és valószínűleg mindenki rengeteget változott. Voltak olyan időszakok ezen idő alatt, amikor még azt sem tudtam, hogy mi az a torrent.
Elég jól emlékszem arra a pillanatra, mikor bejutottam az oldalra. Én magam senkit sem ismertem, aki ott lenne, nagyjából azt sem tudtam, hogy mi az. Aztán pár héttel azután, hogy gyakorlatilag felfedeztem, hogy nem csak a DC++ van a világon, és ez a torrent izé meg micsoda, már bent is voltam a BitHUmen-en. Szóval a sóvárgás nekem kimaradt, és valószínűleg, mivel akkor még inkább pelenkás voltam, mint betonkeverő, fel sem fogtam, hogy mekkora szerencsém van.
Egy nagyon korai képernyőkép az oldalról – ekkor én még nem voltam tag
Ez volt úgy 9 éve. A 9 év alatt rengeteg minden történt velem is, én is változtam, emberek és eszközök jöttek és mentek. A bitHUmen körüli ténykedésem is többször változott, az egyszerű felhasználóból tag lettem, majd onnan kicsit még több is. Elég sok energiát öltem jómagam is az oldalba, főleg a tartalmába 🙂 Volt olyan időszak, amikor tényleg azzal indult a nap, hogy nézzük, mi van fent, mit tettek fel, mi nincs fent. És ez szinte folyamatosan így ment. Ettől persze rettentő menőnek is éreztem magamat, de mindenesetre hasznos volt. Sokat tanultam magamról, az emberekről. Barátokat és ellenségeket is szereztem, szerencsére mondhatom, hogy több emberrel személyesen is találkoztam az oldalról. (Volt hangulata akkor még annak, hogy DVD-n érkeztek a feltölteni valók.) Az ott kötettett ismeretségnek a valódi életben is haszna volt, egyes emberekkel a mai napig kapcsolatban állok, és ahogy a bitHUmen, a mi ismeretségünk sem szűnt meg. Bizony átéltem a razziákat, egyiket másikat kicsit közelebbről is mint talán szerettem volna. Szerencsére nagy baj nem lett egyikből sem. Az oldal (és a többi nagy része) visszatért mindig.
Persze túlzás lenne azt állítani, hogy a kapcsolatom még mindig olyan az oldallal, és ezzel a világgal mint régen. Ez valószínűleg látszik az asva.info-n is. Egyszerűen átrendezőttek a prioritások, az évek alatt rengeteg olyan dolog történt velem, ami miatt elsőként a bH-ról, másodsorban pedig a torrent világról lekerült a fókusz. Ma már én is csak egyszeri fogyasztó ember vagyok, aki már magára az oldalra is ritkán megy fel. Nemhogy még foglalkozzak vele. Szerencsére mindig vannak új emberek, akik kézben tartják a dolgokat, nélkülük és a kicsit állandóbb résztvevők nélkül nem lenne ma 10 éves az oldal. Én a magam részéről további 10 évet kívánok neki, de ki tudja, talán a hamarosan megszületendő gyerekemnek pár év múlva már csak nosztalgikusan mesélhetünk arról, régen honnan érkezett a Donald Kacsa, és hogy milyen nehéz volt letorrentezni a Kis hableányt.
És a végére egy kis negatívum. Egy picit azt látom az oldalon, főleg a tartalmi részben, hogy szép lassan elérkeztek arra a pontra, amire én is elérkeztem korábban. Kevesebb figyelem, nem annyira fontos. Miért mondom ezt? Mert szerintem fájdalmasan kevés új dolog kerül fel az oldalra. A “régi” időkban, amikor még jóval kevesebb forrás volt, akkor is reggel 7-8 órára már az első oldalon csak új torrentek voltak. Manapság pedig még dél körül is azt látom, hogy alig került fel tartalom. Persze, persze a minőség nem egyenlő a mennyiséggel, én is tudom. Meg azt is, hogy nyár, egy kicsit uborkaszezon, de érdekes módon máshova fel tud kerülni ennyi idő alatt 100-150 új torrent. Csak a szám jár, hiszen tenni nem teszek ellene, nem szólok, hogy srácok, nyomjuk már meg, felteszem én ezeket és ezeket. Nem, nálam már elmúlt ez a bizonyítani akarás, az égető vágy, hogy elsőként tegyük fel a cuccot, és hogy számolgassam a megabiteket és a letöltések számát. Csak szomorúan konstatálom, hogy akkor lehet még sem állandó, és változatlan a bH, egy picit már ő is megkopott. Lehet, hogy csak egy kicsit meg kell ráznia magát, vért frissíteni, és mehet minden tovább. De az is lehet, hogy nem. Azt eltelt időt, és azt a teljesítményt, amit elértek (elértünk?) viszont senki nem tudja elvenni. Ha valaki csak legyint, hát csinálja utánunk. Nem lesz egyszerű.
Ha nem nagyon tudod, mi az a biHUmen, akkor vissza kéne olvasnod egy picit. Meg egyébént akkor is, ha nosztalgiázni szeretnél. (ui: igen, a régi cikkeknél már sok helyen nincsen kép, hát igen, ilyen amikor egyes tartalmak elvesznek a digitális unverziumban)