A fájlcserélők hangján szólal meg az LMP. A kalozpart.org oldalon csupa olyan dolgot ír, ami megdobbantja a hétköznapi torrentező szívét is. A probléma csupán ezzel az, hogy nem elég beszélni ezekről, hanem tenni is kell az ügy érdekében.
Az alap problémával mindenki tisztában van. A jelenleg érvényben lévő szerzői jogrendszer elavult, nem felel meg a 21. századnak, radikális reformra szorul. Azon felül, hogy a törvények elavultak, és nem alkalmazhatóak az internetes “bűncselekményeken”, még jogtalan előnyökhöz is juttat néhány jelentős piaci szereplőt. A másik oldalon marad az alkotó, és a felhasználó, akik rosszul járnak, illetve hosszú távon a saját kultúránkat szorítjuk korlátok közé.
A művek bevételéből származó milliárdok nagyobbik része a médiavállalatokhoz jut, míg az alkotókhoz nem sok kerül. Néhány művész már felismerte, hogy az alternatív terjesztési formák nem biztos, hogy megkárosítják, inkább gazdagíthatják őket. Erre a legjobb példa, hogy Moby, aki felismerte, hogy ha ingyen adja dalait, attól csak sikeresebb lesz. A jelenlegi felállás továbbra is folyamatosan csonkítja a kultúrát, hiszen rengeteg régi zene és film nem beszerezhető, noha a kiadók birtokában van. Nem éri meg nekik, hogy kiadják – legalábbis szerintük, – ezért inkább ülnek rajta. De ha felkerül az internetre egy be nem szerezhető zenei album, máris azt kiabálják, hogy megkárosították őket legalább egy vásárlással.
Az LMP állítása szerint szeretné, hogy ha a magáncélú megosztás nem lenne bűn, és “nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni“. Számukra egyértelmű, hogy radikálisan meg kell változtatni az ide vonaktozó törvényeket. A nonprofit másolást nem tiltani kell, hanem inkább elősegíteni, és támogatni. Az ilyen másolás alá tartozik az internetes fájlcsere is, amelyet a médiavállalatok és szerzői jogi csoportok szeretnének összemosni a jogtalan, kereskedelmi célú másolással, gyakran bűnözőknek tituláva az otthoni internetező tiniket, családapákat, akik egy-egy filmet vagy zenét töltenek le. Számtalan felhasználót pereltek már be, és lett bűnbak ilyen ügyek miatt, az LMP szerint ez egyenesen a szabadságjogok korlátozása.
A svéd Kalózpárthoz hasonló dolgokat fogalmaz meg az LMP is. A védelmi időt – a kiadók monopóliumát – akár a nemtzközi egyezmények megváltoztatásaával is, de le kell rövidíteni. Ugyanis, a jelenleg érvényben lévő törvény szerint a szerzői jog a szerző halála után 70 évvel évül csak el. Az új javaslat szerint az első publikációtól számított öt évnek elegendőnek kell lenni arra, hogy az alkotásba fektetett anyagi javak megtérüljenek. És ebben van logika, hiszen ki vásárol manapság 5 évvel ezelőtti könyvet, vagy cd-t, dvd-t. Hacsak nem azért, mert olcsóbban adják. A mai felgyorsult világban minden hatványozottan gyorsabban tűnik el, válik elavultá, ósdivá. Nem igaz, hogy 70 évet kell várni arra, hogy felszabaduljanak ezek a jogok, addigra kiveszik az a generáció, aki élvezhetné ezeket. Arról nem is beszélve, hogy amint azt már említettük, a jogdíjakból befolyó összeg csekély része jut el az alkotóig.
A másik alappillér, a másolás szabadsága, amelytől csak kivélteles esetben lehetne eltérni. A hétköznapi emberek egymás közötti másolását, az informáicó terjesztését nem szabadna korlátozni, és büntetni, a kultúrális javak nem kereskedelmi célű gyűjtését, felhasználását pedig támogatni kell. Erre jó példa egy olyan tracker például, ami régi magyar filmekkel foglalkozna. Olyanokkal, amiket már tv-ben sem adnak, otthoni vhs-ekről lennének bedigitalizálva, feljavítva. Milyen jó lenne, ha egy ilyen trackernek nem kéne tartani a jogi következményektől, hanem ellenkezőleg, támogatást kaphatna az államtól, hogy megőrizze, és összegyűjtse az ország értékeit. Szép is lenne….
Az LMP továbbá eltörölné a sokák által gyűlölt üres adathordozókat terhelő jogdíjakat, ami napjainkaban még mindig a szerzői jogi lobbit gazdagítja abban az esetben is, ha a fotós a saját képeit írja dvd-re, vagy a programozó a saját programját és adatait menti ki dvd-re, cd-re. Arról ne is beszéljünk, hogy az ilyen “ipari” felhasználók jobban járnak ma, ha a szomszédos országokban vásárolnak, és ezzel a másik ország gazdaságát támogatják. Hazánkban irreálisan magas a jogdíj lassan, már egy-egy pendrive vagy pár dvd megvásárlásáért is érdemes buszra ülni, vagy összeállni az ismerősökkel egy nagyobb bevásárlásra. Az egész dolgot továbbá még az tetézi, hogy a jogdíjakat begyűjtő Artisjus a befolyó összeg nagyobbik részét külföldi jogkezelők részére utalja át, tehát a pénz újra távozik az országunkból.
A szerzői jogok érvényesítéséhez a médiavállalatok pedig igen aggreszív és elítélendő politikát folytatnak. A fogyasztók privát szférájába betörnek, kémkednek. Ennek megakadályozására az LMP törvényben tiltaná az sms-ek, az emailek és a többi internetes üzenetcsere monitorozását, lehallgatását.
(via Kalozpart.org)