Két brit cég képviselői arra a következtetésre jutottak, hogy az ingyenes ajánlatok sem tartják vissza a fájlcserélőket az általuk kinézett művek illegális megszerzésétől – olvasható az sg.hu-n.
Az MCPS-PRS Alliance brit zenei társaság és a Bigchampagne szigetországi piackutató intézet munkatársai erre példaként a Radiohead esetét hozták fel: a zenekar ingyenesen is elérhető új albumát a rajongók tömegesen szerezték meg az illegális fájlcserélő hálózatokból. Az In Rainbows című albumot egyetlen nap alatt 400 000-szer töltötték le illegális forrásokból, 25 nap alatt pedig ez a szám elérte a 2,3 milliót. A szakemberek úgy vélték, hogy ez a példa is szembesítette a zenei konszerneket azzal a problémával, hogy hiába tesznek ingyenes vagy olcsó ajánlatokat, a fájlcserélés akkor is megmarad.
Eric Garland, a Bigchampagne vezetője így nyilatkozott:
“A szerzői jogok tulajdonosainak tisztában kell lenniük azzal a ténnyel, hogy a fájlcserélés keményen tartja magát, hihetetlenül népszerű világszerte és soha sem fog eltűnni. Ezt a kiadóknak is el kell fogadniuk és itt az ideje, hogy elfogadják a vásárlók kívánságait és ne ússzanak többé az árral szemben”
A szakember hozzátette, hogy a zeneiparnak az illegális másolatok ellen nem kellene ekkora vehemenciával harcolnia, hiszen a Radiohead példája is azt mutatta, hogy az ingyen albumok más, plusz bevételeket hoztak. Többek között a különböző szervezők és jegyirodák az előzetesen reméltnél jóval több koncertjegyet adtak el, vagyis ami bevétel kiesett az egyik oldalon, az megtérült a másikon. Will Page, az MCPS-PRS egyik vezetője szerint a kiadóknak végre fel kell tenniük azt a kérdést maguknak, hogy az illegális másolatok és letöltések elleni harc költségei kifizetődnek-e, és hogy ezt a küzdelmet megéri-e folytatni?
A Radiohead bebizonyította, hogy járható ez az út, sőt új reklám- és terjesztési megoldást jelent. Ráadásul a brit együttes úttörő példájának követése már a korábbinál jóval kisebb kockázatot jelent a többi vállalkozó kedvű zenekarnak.
(via sg.hu)
Azt viszont továbbra is nehezen akarják megérteni a kiadók (és itt főleg a DVD kiadókra gondolok), hogy gyakran a hazánkban megvásárolható “honosított” verziójú DVD kiadások meglehetősen silányak. A reklám orgiához (ez egyébként még mindig undorító, megveszek valamit kemény pénzért, és nem elég nekik még az én pénzem, még a kiadványban található reklámok bevételét is zsebre teszik) már mindenki hozzászokott ugyan, de a gyári feliratok gyakran silány minőségűek. Arról nem is beszélve, hogy nem egy eredeti DVD-nek pocsék a menűje. A “warez” kiadásokban a reklámokat általában eltűntetik, ez egyrészt kellemesebbé teszi a filmélményt (nem kell 2 percig reklámot bámulnom), másrészt gyakran a külföldi kiadások egyéb részeit is felhasználják, így akár angol DTS-t, vagy egyéb más extrákat kapunk.