A svéd óriáscég, az Ericsson egészen másképpen látja a fájlmegosztást, mint ahogyan az a szórakoztatóipar szeme előtt lebeg. Szerintük a kalózok közel sem tolvajok, akik egyáltalán nem akarnak fizetni a digitális tartalmakért, sokkal inkább a szerzői jogok helytelen használatában látják a probléma – kalózkodás – kiváltó okát. Olvasható Rene Summer, az Ericsson Kormányzati és Ipari Kapcsolatok igazgatójának cikkében.
Summer szerint a szerzői jogtulajdonosok azok, akik valójában gerjesztik a kalózokat, mégpedig az elavult üzleti módszerekhez való ragaszkodással. Míg az egyik véglet szerint az internetnek valóságos virtuális rendőrállamnak kéne lennie, a másik oldal szélsőséges képviselői teljesen eltörölnék a szerzői jogokat. A megoldás pedig természetesen valahol a kettő között van.
A törvényekkel való játszadozás és a fogyasztók riogatása helyett (melynek eredményessége eleve kétséges) mindenképpen hasznosabb lenne a szerzői jogok tulajdonosai számára elgondolkodni, hogy vajon miért töltenek le az emberek, és előjönni egy versenyképes megoldással, mely háttérbe tudná szorítani a kalózverziókat. (Csak halkan jegyezzük meg, hogy az az eredeti DVD, melynek szörnyűbb a minősége, mint bármelyik kamerás rilíz és feliratok.hu-ról lopott a felirata, nem versenyképes megoldás.) Mindezt nemcsak néhány digitális forradalmár csoport gondolja így, hasonlóképpen vélekedik Rene Summer is az Ericsson nevében. Azt állítja a jogtulajdonosoknak le kellene állniuk a szigorú kalózellenes törvénykezés melletti kardoskodással, és azt adni a fogyasztóknak, amit akarnak.
A jelenlegi szabályozások digitális száműzetésbe kényszerítik az európai felhasználókat. Miután nem találnak legális formát a legális digitális tartalmak eléréséhez, többen az illegális fájlmegosztáshoz fordulnak. A gazdasági jogok tulajdonosai nem kímélik ezeket az egyéneket, üldözik őket, és beperelik, valamint az internetszolgáltatókat és más közvetítőket utasítják bíróságok és politikai vezetők segítségével, hogy fenntartsák a rendet.- írja Summer.
Kitér arra a problémára is, hogy az ISP-ket kényszerítik, hogy mint tiktos ügynökök hallgassák le, monitorozzák és szűrjék az információ áramlását fogyasztóik között. Az ilyen szigorú szabályozás további károkat okoz a legális digitális alternatívák lehetőségének kidolgozásában, valamint visszaidézik a modern Európa által rég elutasított keleti blokk jól cenzúrált társadalmát. Summer nem győzi hangsúlyozni, hogy a drákói mértékű kalózellenes nyomás, melyet politikai szintre emelnek, nemhogy nem a legjobb stratégia, de szükségtelen és semmibe veszi az alapvető szabadságot, így mondhatjuk, hogy tulajdonképpen a szerzői jogtulajdonosok maguk a kalózkodás kiváltó okai.
A problémát abban látja, hogy a digitális tartalmak sem időben, sem legális úton nem elérhetőek, nem rendelkeznek versenyképes árral, és széles választékkal. Figyelembe kellene venni, hogy a fogyasztók maguk szeretnék meghatározni, hogy mikor és milyen úton jutnak hozzá a választott termékhez. Mindezt az idejétmúlt üzleti stratégiák képtelenek kielégíteni, mégsem tesz senki innovatív lépéseket az ügy érdekében. A megfigyelés és terrorizálás, melyet előszeretettel alkalmaznak, azonban pontosan azt a viselkedést erősítik, melyet oly nagyon szeretnének kiirtani.
Kérdései nagyon érdekesek, hiszen arra keresi a választ, hogy mi európaiak – némi pozitív felhanggal írva/olvasva ezt a szót – hogyan tudjuk ezt elfogadni, vajon miért kellene a digitális tartalomnak kivételt képeznie az amúgy személyeket, javakat, szolgáltatásokat, tőkét alapvetően megillető szabad áramlás alól, mely Európa alapját képezi.
Ennek fényében az Ericsson teljes vállszélességgel kiáll amellett, hogy a fogyasztók legálisan, időben, versenyképes áron és széles választékban juthassanak hozzá tartalmakhoz és szabadon választhassanak, hol és hogyan szeretnének adott termékhez hozzájutni. Mindeközben olyan digitális piac megteremtése mellett állnak, mely találkozik a ma – és a jövő – európai fogyasztójával, és mégis képes az európai történelem elvárásait is magában hordozni.
Ez a feladat pedig egész Európát érinti. Eddig a törvényhozás alapjai a már meglévő és mára elavult gyakorlatok és tartalom megosztó modellek voltak, melyek azonban csak megerősítik a meglévő problémákat. Az Ericsson tehát szeretne véget vetni a keményebb és szigorúbb szerzői jogi szabályozásokért folyó lobbiknak, és úgy gondolja, a szórakoztatóiparnak saját magának kéne térben és időben találkoznia saját fogyasztói igényeivel. Semmi DRM, semmi mesterséges késleltetés, helyette globális elérhetőség minden lehetséges formában. Azaz, csupán olyan terméket kellene létrehozniuk olyan formában, amely versenyezni tud az illegális fájlcserével.
Rene Summer utópiája úgy hangozhat számunkra, mintha eltöltött volna pár évet a hazai munkaerőpiacon állást keresve, majd évekig gürizett volna, amiből alig futja valamire, és kb. 10 év után eljutott volna olyan szintre, ahol már tudna vásárolni ezt-azt, de nincs hol, vagy éppen a minőség hagy kívánnivalót maga után. Személy szerint nem gondoltam volna, hogy az általunk – általatok – oly sokat hangoztatott magyarázatok, melyeket a jogvédők előszeretettel vesznek kifogásnak, más, fejlettebb országokban, sőt talán globálisan is kiváltó okai a torrentezésnek. Jó látni, hogy van olyan nemzetközi cég, amely nyíltan vállalja a fájlcserélők számára üdvözítendő véleményét, melyre akár fel is kaphatnák a fejüket az illetékesek. Félek azonban, hogy maga a szórakoztatóipar olyan szintű agymosáson ment át, és annyira kapzsivá váltak az idők során, hogy legkevésbé sem az érdekli őket, hogyan lenne mindenkinek jó.
(via torrentfreak)