A terveket, amik többek számára igencsak előnytelen helyzetet teremthetnek, az Európai Bizottság ülésén jelentették be pár napja.
Ezek szerint ugyanis meghosszabbítanák a zene szerzői jogvédelmet 50-ről 95 évre (ez azt jelenti, hogy amit te létrehozol az 95 évig a saját tulajdonod, és még nyugdíjas korodban is kapod érte a pénzt), és emellett korlátoznák a jogvédő szervezetek jogköreit is. Ezzel az EU egyes jogvédő csoportok monopol helyzetét kívánja megszüntetni, és versenyt előidézni a piacon.
Ez azt jelenti, hogy a szerző (vagy a kiadója) választhat, hogy melyik jogvédő szervezettel állapodik meg, de mivel a licenceket minden országban külön adják ki, ezért ezt országonként külön-külön meg kell tennie. Sajnos ez azt eredményezheti, hogy a CD-ék, DVD-ék árában ez plusz jogi procedúra megjelenik, és ismét a vásárlókra lesz terhelve.
Ez több szemszempontból is érdekes lehet.
Mi vásárlók, örülnénk neki, ha mégis az árak csökkenését jelentené az, hogy a kiadók hosszú távon gondolkodnának. Vagyis megállapodnak egy kisebb százalékot elcsenő jogvédővel, de nem az “ezáltal több marad nekem” elvet követnék, hanem lecsökkentenék a CD árát annyival, hogy a hasznuk CD-nként az eddigivel megegyező maradna, ám hosszútávon több vásárlót, ezáltal többletbevételt eredményezne.
De sajnos semmi esély nincs, hogy így történjen, hiszen a szerzők már most tiltakoznak, mivel nekik tökéletesen megfelelt a jogvédők eddigi monopol helyzete, így ugyanis nem volt alternatíva alacsonyabb jogdíjra, ergo annyit kaszáltak, amennyit nem szégyelltek. Persze mindezt olyan kamuszöveggel magyarázzák, hogy a versennyel, és esetleges alacsonyabb jogdíjakkal eltűnik a határvonal az éppen befutott és a már évtizedek óta pályán lévő “sztárok” között.
Az elképzelés már 2005 augusztusában és októberében is felmerült, de végül nem valósult meg, és a jelek szerint az emberek gondolkodása nem sokat változott az eltelt 3 évben, így most sem fog sikereket elérni a tervezet.