A terveket, amik többek számára igencsak előnytelen helyzetet teremthetnek, az Európai Bizottság ülésén jelentették be pár napja.
Ezek szerint ugyanis meghosszabbítanák a zene szerzői jogvédelmet 50-ről 95 évre (ez azt jelenti, hogy amit te létrehozol az 95 évig a saját tulajdonod, és még nyugdíjas korodban is kapod érte a pénzt), és emellett korlátoznák a jogvédő szervezetek jogköreit is. Ezzel az EU egyes jogvédő csoportok monopol helyzetét kívánja megszüntetni, és versenyt előidézni a piacon.
Ez azt jelenti, hogy a szerző (vagy a kiadója) választhat, hogy melyik jogvédő szervezettel állapodik meg, de mivel a licenceket minden országban külön adják ki, ezért ezt országonként külön-külön meg kell tennie. Sajnos ez azt eredményezheti, hogy a CD-ék, DVD-ék árában ez plusz jogi procedúra megjelenik, és ismét a vásárlókra lesz terhelve.
Ez több szemszempontból is érdekes lehet.
Mi vásárlók, örülnénk neki, ha mégis az árak csökkenését jelentené az, hogy a kiadók hosszú távon gondolkodnának. Vagyis megállapodnak egy kisebb százalékot elcsenő jogvédővel, de nem az “ezáltal több marad nekem” elvet követnék, hanem lecsökkentenék a CD árát annyival, hogy a hasznuk CD-nként az eddigivel megegyező maradna, ám hosszútávon több vásárlót, ezáltal többletbevételt eredményezne.
De sajnos semmi esély nincs, hogy így történjen, hiszen a szerzők már most tiltakoznak, mivel nekik tökéletesen megfelelt a jogvédők eddigi monopol helyzete, így ugyanis nem volt alternatíva alacsonyabb jogdíjra, ergo annyit kaszáltak, amennyit nem szégyelltek. Persze mindezt olyan kamuszöveggel magyarázzák, hogy a versennyel, és esetleges alacsonyabb jogdíjakkal eltűnik a határvonal az éppen befutott és a már évtizedek óta pályán lévő “sztárok” között.
Az elképzelés már 2005 augusztusában és októberében is felmerült, de végül nem valósult meg, és a jelek szerint az emberek gondolkodása nem sokat változott az eltelt 3 évben, így most sem fog sikereket elérni a tervezet.
július 18, 2008 at 10:55 de.
Nem a szerzői jogvédelmet hosszabbítanák meg, az most is a szerző halálát követő 70. (Nagy-Britanniában általában a nyilvánosságra hozást követő 50.) év végéig tart, hanem az előadók jogát.
Másfelől a szerzői jog önmagában monopólium. A közös jogkezelés csak bizonyos területekre terjed ki, pont a CD-árusításra nem, azt a második esemény nem is érinti. A jogdíjak tipikusan a tömeges felhasználásokhoz kapcsolódóan – rádióban, tv-ben lejátszás, online esetek – merülnek fel, és egyébként egy jó részükből Magyarországon ki is lehet lépni. A másik része a jogdíjaknak a különböző eszközök – lejátszók, adathordozók, stb. – eladásából állnak össze.
Az igazi tét a díjak felosztása. Magyarországon pl. meg van határozva, hogy a beszedett jogdíjakból mekkora részt oszt fel az Artisjus a szerzők között, a Mahasz a kiadók között, az EJI az előadóművészek között, stb. Szerintem amiről szó van, az a fenti arány feletti befolyás kérdése. És a szerzők azért tiltakoznak, mert nem lesznek képesek érvényesíteni az érdekeiket a fenti arányok kiosztása miatt.
Nyilván aki valamennyire ismeri a zenei piacot, nagyjából vágja, hogy a kiadók a lemezek felvételét általában szokták valamennyi pénzzel támogatni, és ezért egy csomó jogot a szerző rájuk ruház – az Egyesült Államokban gyakran megszerzik a mű teljes copyrightját is, itthon ezt nem lehet – pl. a kizárólagos megjelentetés jogát, stb.
Ugyanakkor a nagy kiadók – akik komoly portfolióval rendelkeznek, sok esetben az amerikai eredet miatt a számok teljes copyrightja az övék – képesek lesznek kialkudni maguknak kedvező feltételeket, és egyetlen európai jogkezelőn keresztül fogják jogosítani a műveket. Nem lesz itt semmiféle verseny, csak egy futam a padlóig, amikorra az egyik jogkezelő a kiadók díjbeszedő részlegévé válik. A többiek meg osztogathatják a maradékot – pl. gondoljunk bele, mennyire piacképes Európában egy magyar nyelvű zene.
Reálisnak látom a veszélyt, hogy csökken a zenei kínálat színessége.
De persze ez lehetőséget ad – és talán rákényszeríti – például a kisebb nyelvek művészeit, hogy reális alternatívákat keressenek a mainstream zeneterjesztés ellenében. Persze ehhez az is kellene, hogy valamekkora összeget azért a hallgatók is hajlandóak legyenek fizetni.
Ami írtál a CD/DVD árakról azzal persze egyetértek, csak semmi köze nincs a közös jogkezeléshez.