Megtorpant-e a hazai torrent világ?

Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy nem. Tehetjük ezt még akkor is, hogy ha a sokak által “_A_ BitTorrent oldalnak” nevezett bH még mindig nem megy, a sorozatos oldal pedig a napokban kapitulált.

Szóval megvolt a második nagy torrent razzia itthon. Három éve ősszel volt az első jelentősebb, akkor is nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Igazából az első hírekkel ellentétben nem vittek akkor el jelentős számú torrentoldalt. A bH valahogy rosszkor volt rossz helyen, és az ő gépük ugrott, de a többi site azért nagyrészt túlélte a dolgot. Az aszfaltos oldalnak sem kellett sok, és újra ment, biztonságosabb helyről. Igaz, adatvesztés ott is volt, de amint a helyzet mutatja, ez nem szegte a felhasználók kedvét, a site hamar visszatért az élvonalba. Talán ez volt az első alkalom, amikor egy hazai oldal külföldre költözött.

Az idei razzia jóval kifinomultabb és hatásosabb volt. Nem egy, nem kettő, és nem is három tracker szerverét sikerült lefoglalni. A jog (és érdek) – védők büszkén lengethették a levágott fejű sárkányt, lám, itt a magyar fájlcsere fellegvára, elpusztult. (Tegyük hozzá gyorsan, hogy hathatósan közreműködtek ebben az oldal gazdái is, akik nem menekítették ki a gépeket a teremből, amikor még tehették. Idejük is volt rá.) A sokat szidott rendőrök között is biztosan állítom, hogy nagy számmal voltak azok, akik csóválták a fejüket, amikor nem látták őket, és inkább hagyták volna a szervereket a helyükön, minthogy a BRFK irodájába tologatták őket.

A mostani razziánál még könnyű dolga volt a hatóságoknak és az intézkedőknek. Sok sok oldal itthoni szerverről üzemelt, különösebb proxy, illetve más védelem nélkül. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy a domainekből megtudják a szerverek valódi helyét – igen, a külföldi végződés és a magyar IP sem volt nyerő választás. Kivonultak, és ahogy a videón látható, pontos listájuk volt a lefoglalandó gépekről. A trackerek mellett nagy szakítás volt a seedszerverek terén is. Volt, ahonnan egész seed farmokat vittek el, sok gép telipakolva HDD-vel. Ezeket a gépeket sem volt nehéz beazonosítani, az átlagfelhasználó is képes kiigazodni a peer listán a kliensben, innentől már csak pár megfelelő felhasználói fiók kellett a torrentoldalakra – ami ismét bebizonyosodott, hogy megvan – és papír, ceruza, kezdődhetett a feljegyzősdi. Egy-egy komolyabb torrentnél 10-20 vagy még több seedszerver IP címét lehet összeírni. Ha az IP gyakran felbukkan a különböző torrenteknél, akkor kinevezhető nagyvadnak, és érdemes rámozdulni. Valószínűleg ilyen volt a lefoglalt 50 gép nagy része.

A lefoglalás mértékétől sok oldal megrémült az első napokban, és azonnal biztonsági módra váltottak. Voltak viszont, akik makacsul ragaszkodtak a működéshez. Hogy ez pusztán naivitás – engem nem foglalhatnak le, én semmi illegálisat nem csinálok – vagy a helyzet kihasználása volt, az trackertől függ. Volt akinek bejött, volt akinek nem.

A razzia tényleges lefolyása után már könnyebb dolga volt jogképviselőknek. Elég volt írni egy újabb levelet az oldal gazdájának – már ha tudtak neki írni – meg biztos, ami biztos alapon azonnal a szervert kiszolgáló cégnek. A két levélből egy minimum betalál, és az itthoni ISP-k nem olyanok, mint a kalózpárt. Nem intenek fityiszt a iratokra, hanem azonnal intézkednek. Vagy felszólítják a gépek gazdáit, vagy maguk cselekednek. A ProArtnak már a legtöbb esetben elég volt egy kis nyomást gyakorolnia, és az oldal feladta.

Akinek nem foglalták le a gépét, az vagy bezárta az oldalát (ebből volt a kevesebb) vagy megpróbálta külföldre kiszervezni a site-ot. A nagy kavarodásban sokáig nem lehetett tudni, melyik oldallal pontosan mi van, miért áll, fog-e menni valaha, és így tovább. Volt olyan site, amit nem foglaltak ugyan le, de a tulajdonosok úgy gondolták, hogy nem akarnak tovább pengeélen táncolni, és inkább bezárják az oldalt, több évnyi csendes működés után. A felhasználók kárpótlását egy másik, befogadó oldallal próbálták megoldani. Aztán valahol az egész dolognak a felénél meggondolták magukat, vagy megnyílt a föld, nem tudjuk, de mégis folytatni akarták a torrentezést. Így lett a razzia hatására egy oldalból majdnem kettő, de jelen esetben inkább 1,5. A felhasználók csak nyertek rajta, hiszen meg is maradt az oldaluk, és egy másikat pedig sikerült kicsit felpörgetni.

Szintén sokat nyertek a talpon maradó oldalak is. Az első napok zavaros helyzetében a felhasználók minden megmaradt oldalba kapaszkodni próbáltak. Senki nem tudta, hogy melyik lesz az a BitTorrent oldal, ami majd pótolni tudja a többit, vagy az ő régi oldalát. Így aztán nem egy site gyarapodott több 10 ezer felhasználóval, sőt voltak olyanok is akik megduplázták a felhasználóik számát (itt is tízezres nagyságrendről beszélünk). Eközben a lefoglalt szerverű portálok sem lógatták lábukat, mindenki megpróbált minél hamarabb intézkedni, valahogy megoldani a szituációt. Persze ez azért nem egyszerű. Egyrészt ott van a lelki teher, hogy lefoglalták a gépet, lehet valami bajunk ebből? Másrészt be kellett szerezni az új szervert, előkeríteni az adatbázis és az oldal mentését. Az idei razzia bebizonyította, hogy az oldalak nem érezték fenyegetve magukat. Nem volt napi, vagy heti biztonsági mentés. Vagy ha volt is, nem másik gépre tették. Így történhetett meg az, hogy például az egyik lefoglalt oldnak csak közel egy 1 évvel ezelőtti helyzetről volt mentése. Ennek ellenére az oldal megy, ahogy a többi is. Ha most ránéztek a táblázatra látható, hogy a nagyobbik felének már a hó közepére sikerült megoldani a működést, ahogy mondtuk, kinek régebbi, kinek újabb mentésből.

A kiesett idő  – a leállás, illetve sok esetben pedig a tracker domain változása is – és az erősödő konkurencia miatt nagyon sok oldal még most is szabad regisztrációt és szabad letöltést (freeleech) kínál. Tehát talán még könnyebb dolgunk van, ha letölteni szeretnénk, és talán még soha nem volt ilyen könnyű dolga annak, aki nagy oldalakra akart bekerülni. A razzia alatt a hazai – látható – forgalom visszaesett jó 20 Gbit-tel, de az utóbbi hetekben már ismét rendszeresen megközelítettük a 100 Gbit/s-os lélektani határt. Megállítani tehát nem lehetett a hazai torrent forgalmat, de még csak visszafogni se. Ha volt is megtorpanás, az egész évhez viszonyítva csak egy kis bukkanóról van szó. Az oldalak nagy része külföldre költözött, páran maradtak már csak itthon.

A hét közepe erős volt, talán a BitGate freeleechnek hála

Úgy néz ki, a legtöbben már el is felejtették, mi történt a múlt hónapban. Az egyetlen dolog, ami még a razziára emlékeztet, hogy több oldal is megpróbálja a felhasználókat rászoktatni a biztonságra, próbálja saját új domain címét titokban tartani. Persze ez is olyan, hogy lehet kapálózni, hogy Mi ne írjunk ki hírt az oldalról, de rajtunk kívül van még több 100 oldal, ahol kint vannak a trackerek címei. A felhasználókat is nehéz kordában tartani, főleg ha már több tízezerről beszélünk.

A disszidáló oldalak a nagyobb költségeket talán több reklámbevétellel, vagy támogatással próbálják kompenzálni. Ahol van közösség, és az oldal staffja ki mer állni kérni, ott lesz támogatás – vagy már van -, ahol inkább burkoltan gyűjtögetnek, ott továbbra is a bannerekből próbálják kihozni a havi számlákra valót. Mindkét modell működőképes, bár tegyük gyorsan hozzá, hogy vannak azért olyan oldalak is – bár egyre kevesebb – akik teljesen önfenntartóak.  Nagyon a felhasználók sem fogják szerintem a staff orra alá dörgölni a dolgot -különösen a jelenlegi helyzetben, örülnek annak, hogy van honnan tölteni. Aki megteheti, az meg talán még áldoz is kedvenc oldaláért, mondjuk havonta 1,5 doboz cigi árát. Nem nagy összeg, de arra talán elég, hogy stabilan működhessen a napi torrentforrás. A felhasználók pedig úgy látom ragaszkodnak az oldalakhoz, foggal-körömmel. És ez talán így is van jól.

Két sor, amit már mindenki tud kívülről

Az elkövetkezendő pár hétben, hónapban a jelenleg még nem / vagy a már nem működő oldalak sorsa a legnagyobb kérdés. Miért, mikor, hogyan fog újra menni. Ha ezek sorsa is megoldódik, akkor nyugodtan mondhatjuk, a razzia hatástalan volt a hazai torrent scene-re.  Egy ideig áthelyeződött a kisebb oldalakra a forgalom, és megadta nekik az esélyt, hogy kitörjenek a középszerűségből. Később a nagyok végül visszatértek, és minden zakatol tovább, talán még nagyobb gőzzel is, mint másfél hónapja.