Ez a post egy kicsit más lesz, mint az eddigiek, és talán sokaknak nem fog tetszeni, de szeretnék pár dolgot tisztába tenni és megmagyarázni. Hogy miért, azt magam sem tudom, talán csak szeretném, ha mindenki szeretné az asva.info-t, aki olvassa és hozzászól a cikkekhez. Szóval induljon a Mission: Impossible 😀

Az Asva.info, pontosabban az írói és olvasói kerülnek most egy kicsit boncolásra. Mindenki kap hideget, meleget. De kezdjük a kezdetekkel. 2007. november 8-án este jutott el hozzánk a hír, hogy razzia van a Victor Hugo utcában. Elég sok olyan embert ismertünk, akik többé-kevésbé pontos infoval tudtak szolgálni, de még többen voltak azok, akik nem tudtak semmit, hát elkezdtünk kiírogatni híreket egy egyszerű oldalra, ahol szinte percről percre lehetett követni az eseményeket. Lehet mondani, hogy “persze, milyen jól jött nekünk az egész lefoglalásosdi és csak önző érdek vezérelt” (mint ahogy ezt már párszor meg is kaptuk), de Isten látja lelkünket, tényleg csupán a tájékoztatás volt a cél. Azt is meg kell jegyeznem, hogy az oldalt ketten indították el ekkor. Pár nap eltelte után, mikor már annyi információ nem volt, jutott idő elgondolkodni a folytatásról és esztétikai szempontokról. Ekkor döntött úgy bxh és sct, hogy egy blog formájában érdemes lenne különböző témájú dolgokról hírt adni, hiszen az már kiderült, hogy nagyon sokan rátaláltak az oldalra és a rengeteg beküldött kép alapján világossá vált, hogy tetszik az embereknek. De vajon továbbra is velünk tartanak, vagy ez csak a razzia iránti kíváncsiság volt?

És a blog beindult. Egyszerű volt, lényegretörő, és a számunkra legfontosabb dolog az volt, hogy egy blogbejegyzéshez hozzá is lehet szólni. Természetesen nagyon hízott a májunk egy-egy dicsérő komment láttán, ám nem telt el sok idő, és egy-egy postnál megjelentek a kötekedők, hitetlenek, és a rosszmájú olvasók is. Na ez már nem nagyon tetszett nekem legalábbis, hiszen olyan büszke voltam a srácokra, és ekkor már én is részt vettem bizonyos háttérmunkákban, tehát személyes sértésnek vettem egy-egy hozzászólást. Sosem felejtem el, az első ilyen kommentek mindig a helyesírás helytelenségére utaltak, ami még nem is lett volna baj, de ezek sértő stílusban íródtak, és sok esetben ugyanolyan elírásokkal (nem feltétlenül helyesírási hibákkal), mint ahogyan sokszor a post maga. Próbáltunk védekezni, de hamar megtanultuk, hogy aki bele akar kötni valamibe, az bele is fog. Itt megjegyezném azt is, hogy egy idő után már dühítő volt a sok off, de ezeket sajnos nem lehet kivédeni. Hiába van e-mail-címünk, amire sokan írnak ugyan, amit nagyon is köszönünk, hiszen sok információhoz hozzájutunk így, sajnos a nem az adott posthoz tartozó hozzászólások még mindig nem ide érkeznek.

Az idő múltával lassan beletörődtünk, hogy vannak rosszakaróink, van, akinek az egész oldal nem tetszik, csak azt nem értettük sosem, hogy ezek az emberek akkor miért naprakészek a híreinkből és miért kommentelnek az oldalon. De nem baj, hiszen tudjuk, a negatív reklám is reklám, így hamarosan már viszonylag sok olvasónk lett. Legalábbis ahhoz képest sok, amit az elején remélni mertünk. El is kapott bennünket a gépszíj és éltünk egy “óriási” lehetőséggel: google reklám. És ezt már nem lehetett kimagyarázni. Főleg, hogy még banner is van az oldalon. “Rettenet összegeket” lehet ezzel keresni, főleg, hogy 2-en csinálják az oldalt, meg vagyok én a háttérben piszmogva. Legalábbis sokan ezt gondolták. De tévednek. Még csak azt sem mondom, hogy sajnos, mert nem az volt a cél sosem, hogy pénzt csináljunk, de valljuk be őszintén, a lehetőség adott és ki ne fogadna el fejenként (2 emberről van szó) kb. 10 000 Ft plussz pénzt havonta, mondjuk zsebpénzként egy hobbiért. És igen, lehet mondani, hogy a hobbiért nem fizetnek az embernek, mert azt szeretetből csinálja, és ez ránk is igaz a mai napig. A kétkedőktől kérdem én azonban, hogy egy fotózni szerető emberke, aki tehetséges és el tudja adni hobbija termékét, vajon különb? Egyáltalán miért baj, ha valaki pénzhez jut, az miért fáj másnak, ha nem tőle szedik be azt az összeget? És ne keverjük ezt össze a mostanában nagy port kavart sms-reggel, vagy a támogatással, amit esetleg orrba-szájba nyomnak egy-egy oldalon. De sokan sajnos ezt sem értik meg, nem fogadják el, és egy teljesen más jellegű dologgal állítják párhuzamba. És ennek hangot is adnak, ami szintén nem lenne baj, ha nem fröcsögve, ordenáré stílusban tennék, és elfogadnák az erre adott magyarázatokat.

A rosszakarók persze mindig mindenhol ott vannak, így nem meglepő módon értek bennünket ddos támadások is, érdekes módon, mindig egy olyan cikk után, amelyben fény derült valaki simlisségére… De ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, hiszen ezt is túl lehetett élni, és nyilván bennünk is a kisördög dolgozott, mikor egy-egy ilyen cikk megíródott. Vagy talán a tájékoztatás lett volna a cél? Mi tudjuk, mit miért csinálunk, de van akit nem lehet meggyőzni.

Aztán jött az évfordulónk. Nagyon készültünk és nagyon örültünk, amikor azt láttuk, hogy a csúnyácska tréfa után kb 90%-a az olvasóknak megnyugodott és örül, hogy az asva.info-t nem vitték el mégsem. Azt hiszem, ez volt a legszebb pillanat számomra és ekkor voltam a legbüszkébb. Új design-t is kapott a kicsike, ami sokaknak elsőre nem tetszett ugyan, de mára már talán mindenki megszokta és megtalálja, amit keres. Bevallom, elsőre én is össze-vissza kattintgattam, hogy akkor most mi hol van 😀  Innen már csak úgy pörögtek az események, ugyanis a kevésbé ömlesztett formájú oldal több lehetőséget nyújtott a részletesebb kategorizálásra, aminek köszönhetően megszületett pl. a Boncasztal és a Széljegyzet is. Mindkettő kockázatos volt, mert mindegyik véleményt formál, amit sajnos a mai napig nehezen tudnak elfogadni egyes olvasók. Pedig a designváltástól és az új kategóriák bevezetésétől a tény nem változott, hogy ez egy blog. Ergo, azt írunk rá, amit szeretnénk, arról amit szeretnénk, és olyan hangvételben, amilyen a véleményünk a témáról. Sokan mondják, hogy ez egy hírportál, amit ugyan mi magunk ragasztottunk magunkra, de nem gondoltuk, hogy ennyire szó szerint veszik az olvasók és elvárják a szinte a híradóval megegyező pontosságú infokat, és objektivitást. De mi ezt nem tudjuk és talán nem is akarjuk garantálni. A pontosságunk nagyban függ a többi oldaltól, médiától, hiszen nem mi találjuk ki a híreket, csak összegyűjtjük, vagy lefordítjuk külföldi oldalakról. Az objektivitást pedig szinte lehetetlen betartani, hiszen egyes kategóriák kimondottan a véleményeinket tartalmazzák. A ‘Tracker infók’-ban pedig valóban tényeket, híreket szoktunk közölni.

A véleménynyilvánítás egyébként megérdemel egy külön bekezdést, hiszen nem csak mi formálunk véleményt, hanem az olvasók és hozzászólók is. És az ő írásaik ugyanúgy hozzátartoznak az oldal imázsához, mint a cikkeink. Ezért szomorít el, amikor – főleg mostanában – egyre több olyan kommentet olvasok, melyben arról panaszkodnak, hogy a kommentek miatt igencsak lesüllyedt a színvonalunk. Ez azonban kedves olvasók azt is jelenti, hogy nem csak mi hagytuk a minőséget leromlani, hanem az olvasóink, azaz ti is saját magatokat minősítitek, méghozzá negatívan. Ebbe sajnos, és talán ez a kevésbé elfogadható, beletartoznak azok a hozzászólók, akik egymást becsmérlik és nézik le. És a tendencia az, hogy kb a 10. komment után végeláthatatlan vita kezdődik, a témához már csak elvétve szólnak hozzá, és ez az, amit mi sajnálunk. Hogy miért nem töröljük ezeket a kommenteket? Mert ez egy blog, nem cenzúraközpont, és nem 20-30 évvel ezelőtt vagyunk, amikor valaki csak azért ül a gép előtt, hogy kiválogassa a mindenkinek tetsző hozzászólásokat. És ez a kulcsszó: sosem lesz semmi sem olyan, ami mindenkinek tetszik. Nincs ezzel baj, csak néhol a stíluson lehetne csiszolni és egymással és velünk is kultúráltan lehetne beszélni. A blog motorja, a WordPress néha nem enged ki egy-két kommentet, ilyenkor moderációra van szükség, amelyet valamelyikünk naponta többször rendszeresen meg is tesz. De nem vagyunk elég gyorsak, mindig találok egy-két olyan hozzászólást, ami arra kérdez rá, miért nem lett kiengedve a kommentje, miközben amire panaszkodik ott figyel előttem és éppen kiengedni készülök. Ezért az is fölösleges, hogy ugyanazt a kommentet 5-ször, 6-szor is beírják. De hiába a felirat: “A hozzászólások cache és esetleges moderáció miatt késleltetve jelennek meg.”, türelmetlen emberek mindig is lesznek:( De talán ez a post felnyit egy-két szemet és még akár pozitív hatása is lesz.

Később bátorkodtam én is írni egy-két cikket saját néven, de mindjárt a másodiknál (ha jól emlékszem), az első kommentek között megkaptam, hogy “egyáltalán ez kit érdekel, és különben is krix mindig bugyuta cikkeket ír”, hát köszöntem szépen. Mondhatom az életkedvem is elment, mert én szívesen írtam / írok / fordítok a mai napig. És ha már fordítás: az sem esett túl jól, hogy kis túlzással a 85. “3-csapás törvény”-ről szóló cikknél, amit én fordítottam, valakik megjegyezték, hogy az nem is csapás, hanem inkább dobás, vagy esély. Ezeket őszintén szólva értelmetlen kötekedésnek veszem, hiszen ha valaki jobban tudta, akkor miért nem tudta már az első ilyen cikknél? És miért nem szólt korábban, ha csak a segítő szándék vezérelte?

Bár már nem emlékszem, hogy mikor történt, de nagyon fontos mozzanat volt egy rendszeres kommentelő csatlakozása az oldalhoz. Required első megszólalásai őszintén szólva, nagyon nem tetszettek nekem, de talán csak az igazság fájt. Minden esetben, ha hozzászólt valamihez, kiderült a hozzáértése, hogy nem a levegőbe beszél és mindezt olyan stílusban tudta megtenni, ami nem lehetett sértő, hacsak nem annak szánta, bár ekkor is inkább a cinizmus eszközét használta, mint a tapló stílust. Ez írásaiban is bebizonyosodott, sziporkázó és gyakran a csúnya valóságot felfedő cikkei általában kiverik a biztosítékot valakiben, és nem titok, sokszor talán ez is a cél. Hiszen, ha innen tájékozódnak az olvasóink, akkor joguk van mindenről tudni, nemcsak a (torrent)világ napsütéses szépségeiről. És ez az, amihez required nagyon is ért, hogy reálisan bemutassa azt, ami neki tetszik vagy sem, de mindig a tények ismeretében téve ezt. És itt mindannyiunkra nézve megjegyezném, hogy szerencsére elég sok olyan kapcsolatunk van, és eléggé utánanézünk a híreknek, aminek köszönhetően információkat tudunk közölni és nem csak szavakkal dobálózunk, mint ahogyan azt többen állítják. Erre talán bizonyíték lehet, hogy amennyiben új híreket kapunk, vagy változik a helyzet, abban az esetben mindig frissítjük is adott cikket. Azt is meg kell említeni, hogy ezek az infók, kapcsolatok az emailekből is érkeznek, hiszen sokan sokféléről informálnak bennünket emailben is, kommentben is, ezt köszönjük nekik. Mellesleg a legviccesebb dolog számomra a mai napig, hogy rengeteg mindenttudó okoskodó ember képtelen megtalálni az email címünket (a kulcsszó: impresszum).

De hibáztunk mi is, nem is keveset. Az első hibánk a kezdetekben az volt, hogy nagyon sok cikket másoltunk nagyobb fórumokról, ami utólag számomra is elfogadhatatlan, ezt is megkaptuk már akkor az olvasóktól. De amikor világossá vált, hogy kinőtte magát az oldal és saját presztízse van, felhagytunk ezzel és sokkal több figyelmet fordítottunk rá, hogy saját szavainkkal fogalmazzuk meg mondanivalónkat. Ebből persze egyenesen következett a véleményünk megjelenése is a cikkekben, de erről már beszéltem. Ami azonban a másolásról még eszembe jutott, hogy előfordult, hogy a mi cikkeinket is másolták. Ez lehetne elismerés, főleg mikor az index-en láttuk viszont írásunkat, ám a forrás megjelölése minden esetben nem hogy illendő lenne, hanem szinte kötelező, és ez akkoriban mindig lemaradt. Mi azonban ezt soha nem felejtettük el. Az, hogy egyes kommentelők a cikkünk ellopása után még minket gyanúsított plágiummal, már érthetetlen volt számomra. A tények, időpontok felsorolása pedig nem számított bizonyítéknak annak, aki nem akarta elfogadni az igazságot 🙁

Hiba még az is, amiről szintén tettem említést, hogy minden kommentet kiendegünk, bármilyen stílusú is, maximum finomítunk rajta. Azt is megjegyezném, hogy nem egy spam komment érkezik a rendszerbe, de én még ezeket is átnézem, nehogy valaki kommentje odakerülve törölve legyen. Mint ahogyan nekem is volt már ilyen hozzászólásom. Állandóan felmerül bennünk a regisztrációhoz kötött hozzászólás, de próbáltuk és nem jött be, sokkal kevesebb komment íródott, márpedig hiú emberek lévén szeretjük látni, milyen sokan olvasnak bennünket, de talán ez megbocsátható. Hibát követünk el, amikor válaszolunk olyan kommentre, amire talán nem kéne, de emberek lévén nem bírjuk megállni, hogy ne reagáljunk – néha sajnos ugyanolyan vagy hasonlóan sértő stílusban -, bár az esetek többségében ez hasztalannak bizonyul. És biztosan nagyon sokmindenben tévedünk és fogunk is, talán már a névválasztás sem volt szerencsés, hiszen már azt is megkaptuk, hogy ASVA jogvédő szervezethez van közünk. Igen, talán tévedés volt, de ugyanakkor  kézenfekvő volt ezt, a már jóval korábban regisztrált domainnevet választani az oldal indulásakor. Minderre nem is szeretnék magyarázatot, kifogást keresni, nem ez a célom, de annyit megjegyeznék, hogy emberek vagyunk. Mindegyikünk dolgozik főállásban, munka előtt, után, néha közben is foglalkozunk az asva.infoval, mert szeretjük, mert hobbi, és személy szerint már azt hiszem fanatikus módon büszke vagyok rá. Talán minden hibánk ebből is fakad.

Végezetül tehát azt szeretném mondani, hogy nem szeretnénk semmiféle “megszorítást” alkalmazni, nem szeretnénk más irányba fejlődni, mint amerre éppen tartunk, csak azt szeretném, ha mindenki belátná, hogy hiába ez az internet és talán sosem találkozunk egymással, véleményt mindig mindenki alkot a másikról és általában az első benyomás (jelen esetben komment) alapján. Talán meg kéne gondolnunk, hogyan szólunk másokhoz, hogy jó legyen az a benyomás és ezután még el is fogadja a másik az érveinket, véleményünket. És talán érdemes elgondolkodni, hogy miért is ugrunk egymásnak a 10. komment után. Nem hinném, hogy azért mert magyarok vagyunk, azt gondolom, emberek vagyunk érzésekkel és gondolatokkal, amiket ha sért valaki más gondolata, arra sokszor bunkó módon reagálunk. De mi lenne, ha csak egyszer elszámolnánk előtte 10-ig? Szerintem próbáljuk ki!

Talán túl negatív lett az egész, de nem felejtem el azt sem, hogy vannak “rajongóink”, akiknek nem lehet eléggé megköszönni, hogy naponta megnézik, olvassák az oldalt, vagy épp könyvjelzőben is ott van és még dicsérő, pozitív, vagy egyszerűen csak értelmes, témához kapcsolódó hozzászólásokkal is jutalmazzák a munkánkat.

(utólag is elnézést kérek bxh-tól, sct-tól és required-től, amiért sokszor többesszámban írtam, de szerettem volna mindannyiunkat belevenni, hiszen együtt működtettjük ilyen formában az oldalt)