Támadnak a hentesek!

“Hamisítás Elleni Nemzeti Testület” – vajon hogy születhetett ez a név, és ki volt az a vadbarom, aki ezt el is fogadta? (Bár a HENT-et életre hívó  “Új rend és szabadság” kitalálása sem lehetett mindennapi teljesítmény, bármelyik fasiszta vezető kitüntetéssel jutalmazta volna, aki ilyen névvel áll elő, de most nem ők a téma.) Vasárnap délután felhívtak valakit, hogy hétfő reggelre kéne egy név, “egy ilyen jogvédő valaminek, izé, olyan szövetségnek, na, de legyen ám valami kemény, mint a vídia, köszicsácsumi“? Hát meglett, szép lett, jó lett, gratulálunk.

Nomen est omen – szó szerint: a név végzet. Hát az tuti, ez a név halálra van ítélve. Hent, mészárlás, vér folyik patakokban. F*ssátok össze magatokat, hamisítók, mert jövünk! És mégis az idióta szóvicc miatt röhög (vagy sír) rajta mindenki, aki csak meghallja, teljes mellétalálat, annyira lett tekintélyt parancsoló, mint diszkóban a kétajtós kidobóember feszülős Hello Kitty topban, rózsaszín plüss cicafülekkel. Viszont ezzel a jól eltalált névvel legalább azt elérték, hogy bármiféle társadalmi párbeszéd próbálkozás jelentős hátránnyal indul. Vajon ha a BSA pl. “BUsiness Tools CHecking and ERadication”, azaz BUTCHER (mészáros) néven futna, akkor ki állna szóba velük, ki venné őket komolyan?

A név mellett a logó is hasonlóan barátságos. Nagy H, félbevágva egy véres késsel, belőle alvadt fekete vércseppek. Vágóhíd cégérén nem lenne rossz. És vajon mit jelképez a H betű? Magyarországot, akit az üzleti szoftverek nagy amerikai gyártói, vagy a szórakoztatóipar mágnásai az utolsó cseppig kivéreztetnének?

Nos, talán még nem késő átgondolni, ha embereket próbálnak megszólítani, akkor érdemes lehet megválni ettől a kolonctól, és egy társadalmilag elfogadhatóbb néven szólni “a néphez”, a kész céges levélpapírt meg adják be a méhbe, jó lesz majd újrahasznosított WC-papírnak, így sem ír többet.

De a legnagyobb baj nem ez, hanem az, hogy meg is szólaltak, a szóvicces kismanó visszatér. Támad Le Nyúl, a rózsaszín párduc hosszú fülű kistesója. Egy ártalmatlan kis nyuszi. Ő az ősellenség: egy tündibündi tapsifüles, a vakargatni való füle tövével, és egy vérengző hentes szalad utána kivont bárddal, hogy igazságot tegyen. Totális kommunikációs csőd szagot érzek ebben a jelenetben.

Mindezek után még írnak is, ráadásul ugyanazt, amit eddig mindenki más, minek kellett ezért még egy “testületet” a nyakunkra ültetni? Fénymásolni meg ismételgetni az eddigiek is tudtak volna.

Ugye szörnyű, hogy az árvíz elmossa a [email protected]ól tákolt várat? Vagy tán valaki odafent komolyan elhiszi, hogy az ipari méretű fájlcserét az szülte, hogy a fogyasztók ugyan elégedettek lennének azzal, ami a médiagyárakból eléjük pottyan, de a vérgonosz nemzetközi terrorizmus fájlcserélő hálózatokat épített, hogy porig rombolja a kapitalizmus szilárd pilléreit? Persze ideig-óráig lehet védeni mondvacsinált bevételkiesésekkel, jogi eszközökkel, kivont bárdos riogatással, de ha színvonaltalan az áru, azt bármilyen kapálózás ellenére a piac (hiszen ez a piacgazdaság, amit a nagycéges birodalmak oly lelkesen építgetnek és támogatnak) egyszer megunja, és a “szavazz a pénztárcáddal” (ugye, ilyenkor nem szeretik ezt szajkózni) elven nem vesznek meg minden igénytelen szutykot arany árban.

Az üzleti szoftverek is illegálisan kerülnek a gépekre. Ez is egy nagy gond, de erre már ott volt a BSA, aki szorgosan teszi a dolgát a warezolt Photoshop és AutoCAD ellen, erre a feladatra sem igazán hiányzott egy újabb társulat. Mellesleg a BSA mamutcégeit sem kell félteni ha üzletről van szó, mindegyik élen jár a vetélytársaik felvásárlásában, hogy jó magasan tarthassák az áraikat. Ha lenne valódi verseny, akkor talán lennének megfizethető árak, kevesebbet kellene harcolni a gonoszok ellen.

A munkahely teremtés is egy orbitális kamu, ez az egész bohócparádé csak arra jó, hogy aki már most nagy cég, az még nagyobb lehessen, és a versenytársak ESETLEG eljuthassanak arra a szintre, hogy érdemes legyen őket felvásárolni, megvenni az összes “szellemi terméküket” kilóra, és ülni rajta, hogy még nagyobb pénzkupacban úszhassanak a részvényesek még kevesebb munkával. Persze ezek az ideig-óráig megteremtődő munkahelyek sem nálunk lesznek, hanem Amerikában, Indiában, Kínában, itthon legfeljebb a kiskereskedelem profitálhat egy eladott Windowsból, a számítógépboltok pedig nem fognak több embert felvenni azért, mert egy évben 23-mal több ember rendelt a gépéhez eredeti Windowst.

Ellenben lehetne például a hamisítás ellen harcolni azzal, hogy utat mutatunk, hogy nem kötelező hamis szellemi terméket venni, lehetnek olcsóbb, de mégis törvényes alternatívák. Azaz megszűnne a hamisítványok felvevő piaca. Erre miért nincs testület? Nem áll mögötte elég anyagi érdek? Pedig az is munkahelyet teremt, ha nem kell egy induló vállalkozásnak rögtön százezreket kiszórni az ablakon (amiből ráadásul itthon már nem látunk egy fillért sem, mert elnyeli egy multi feneketlen zsebe), hanem elköltheti másra, esetleg akár hazai termékre is, itthon teremtve valódi munkahelyeket.

Persze a szellemi termék védelme fontos, de észre kellene venni a túloldalon is, hogy ha piacgazdaságot akarnak a kedves médiabirodalmak, akkor viselkedjenek jó árusként, és ismerjék fel, hogy ha bűnözőként kezelik a fél országot, pl. a mozikban és a bolti DVD-ken is a “ne lopj” reklámmal, játékoknál internetes és telefonos aktiválással, és egyéb, a jogos vásárlókat megalázó módszerekkel, az nem fogja értékesebbé tenni a terméküket.

Addig pedig, hentes urak, két sült kolbászt kérek elvitelre.