Felemás a helyzet Európában a 3 strike law esetében. De hogyan is jutottunk el idáig? Miként váltak üldözötté a felhasználók napjainkban, és miként váltak a szolgáltatók internetrendőrséggé?
Az utóbbi pár évben alaposan átrendeződtek a vonalak minden téren. A korábban igen népszerű, és központosított fájlmegosztók, mint például a DC nagyon sokat vesztettek a fényükből. Durvább bukást produkált a Napster, amelynek csillaga talán fényesebben csillogott, mint kellett volna. A jog- és érdekvédők összevont támadásait nem tudta túlélni, és bár azóta feltámadt hamvaiból, elenyésző az a felhasználó réteg, aki használja.
Talán a Napster földbedöngölése indította el a fejlesztőket egy másik irányba. Rájöttek, hogy a központosított rendszer nem jó megoldás, mert könnyen megbénítható. A BitTorrent szinte berobbant a piacra, és nem sokat tudtak tenni ellene. Voltak persze próbálkozások. Hamis megosztások, és a hálózatok és oldalak teleszemetelése. A privát oldalak megjelenése azonban már kiszűrte ezt, és garantálta a felhasználóknak, hogy csakis jó minőségű tartalmat töltenek le. A nyitott, publikus oldalakon is elindult egy ellenőrzési hullám, és vannak már olyan nagy oldalak, amelyek kizárólag ellenőrzött és megfelelő minőségű torrenteket tartalmaznak. A torrentz.com is például elsősorban megbízható RSS-ekből dolgozik. Ismert csapatok és oldalak munkáit ajánlja elsősorban a torrentezőknek. A VerTor-on pedig kifejezetten olyan torrentek vannak, amelyeket a staff átnézett.
A következő komoly lépés a másik oldalról a változó jogszabályok, és igen szigorú törvények voltak. Ilyen többek között a 3 strikes law, amelynek lényege, hogy ha a felhasználót 3 alkalommal rajtakapják, hogy jogsértő anyagot tölt le, felfüggeszthetik vagy akár teljesen meg is szüntethetik az internet-hozzáférését. Amikor erről hallottunk, még mindenki nevetett, hogy ez képtelenség, és nem lesz olyan ISP, aki ezt bevállalja. De mégis lett. Új-Zéland lett az első ország, ahol élesben törvénybe lépett a dolog, de Olaszországban és Franciaországban is várható, hogy hamarosan megjelenik. Írországban is elfogadták az elvet, és az egyik legnagyobb szolgáltatóval már meg is állapodtak a médiaóriások, hogy majd szépen küldik a renitens felhasználók listáját.
Szerencsére Európa nem egységes, Németországban nem támogatják az elvet, és nem is valószínű, hogy valaha sikerül ott életbe léptetni ezt a fajta rendelkezést. Hazánkban sem hallani egyelőre ilyen esetekről. A szolgáltatók vagy jelentős mértékben korlátozzák a p2p forgalmat a hálózaton (Nordtelekom, UPC), vagy az extrém felhasználókat adatforgalom után büntetősávra rakják (T-Online, Pannon, Vodafone). Az egységes szabályozás tehát még hiányzik, és nincs is egyértelmű törvény ezekre a dolgokra – a minimálisan elérhető sávszélességen kívül. Ez egyrészről jó, hiszen lehet védekezni, hogy jogtalanul korlátoznak, másrészről viszont a szolgáltatónak is nagyobb a szabadsága, és gyakorlatilag elég tág határok között tud a felhasználó forgalmába beavatkozni.
Örvendetes lenne, ha az “egységes szabályozás” kivételesen nem a szórakoztatóipar hatalmas médiavállalatainak az oldalán állna, hanem az otthoni, átlag emberek érdekeit védené.
február 6, 2009 at 23:17 du.
Már alig várom olyan szolgáltatók megjelenését, akik a milliónyi kitiltott user illegális kiszolgálására specializálódtak. Miért is ne? Ha spemmer és sms ftp kiszolgáló szolgáltatók is vanak, akkor ilyenek is lesznek.
február 7, 2009 at 8:10 de.
Ez azon mulik hogy az isp majd fel fogja vallalni hogy o lesz a mumus vagy sem? nem vagyok jogasz, de sztem ezzel elege sertik a szemelyes jogokat.
február 7, 2009 at 13:15 du.
@mp33portal: az ötlet tényleg nem rossz, hatalmas üzleti lehetőséget jelentenének a netről “bannolt” felhasználók kiszolgálása…
február 7, 2009 at 16:01 du.
elég érdekes…
február 7, 2009 at 21:53 du.
@JonC
Ha minden igaz a szolgaltatok forgalmazott adatmenyniseg utan fizetnek. Jelen rendszerben amit az atlag useren megpsorolnak abbol fizetik a HC letoltoket.
február 7, 2009 at 23:29 du.
Hogy “kapnak rajta” bárkit is 3 alkalommal, anélkül, hogy megfigyelnék? Ahhoz meg egyelőre bírósági végzés szükségeltetik. Bírói engedélyt meg csak akkor adnak ki, ha a törvénysértés ténye megállapítható, de azt addig nem tudják bizonyítani, amíg adatokat nem gyűjtenek, úgyhogy ez valahogy sehogy se jön össze. Ezért vacillálnak sok országban, mert így bizonyos személyiségi jogok sérülnének. Új-Zélandnak meg nem ismerem az államformáját, de lehet, hogy hivatásos diktatúra van, ezért lehet ott megtenni. A digók meg a csigaevők pedig már oly sokszor beleestek ebbe a csapdába; akárhányszor megpróbáltak szorítani a törvényen, mindig visszakozniuk kellett; a csoda egyáltalán az, hogy még mindig nem tanultak a saját hibáikból.
február 8, 2009 at 9:01 de.
Eleve az is erdekes ebben a gyakorlatban, hogy a legtobb orszagban a fajlcsere es kulonosen a sima mezei letoltes (amennyiben nem software-rol van szo) nem szamit meg csak szabalysertesnek sem. Akkor viszont a szolgaltato mire fel avatkozhat be es egyaltalan milyen jogon figyeli az elofizeto forgalmat? Az extrem hasznalat es a szolgaltatas tulzott terhelese meg csak megall mint indok, ha valaki tenyleg tobbszaz gigat forgalmaz, de itt most egy komplett technologia korlatozasarol illetve ellehetetleniteserol van szo, amit semmilyen elfogadhato ervvel nem tudnak alatamasztani, mert hiaba probalja a riaa es a tobbi hasonlo kamuszervezet ezt belensulykolni, a bittorrent mint olyan (es altalanossagban a p2p) messze nem csak illegalis adatforgalomra hasznalt/hasznalhato.
Es ha ez tomegesen elterjed a szolgaltatok kozott, akkor biztos, hogy lesz szolgaltato, aki be fogja vallalni a korlatozas nelkuli csomagok arusitasat, akar dragabban is, mert kereslet az mindig lesz ra. Es mivel a fajlcserelo userek joreszt azert orszagon belul forgalmaznak (mivel a mai napig a szinkronos filmek viszik a forgalom nagyreszet, azt meg altalaban nem kulfoldi userektol szokas szedni) nem fog a szolgaltatonak sem vallalhatatlan illetve atharithatatlan tobbletkoltseget jelenteni.
február 8, 2009 at 11:27 de.
Miért nincs a P2P-nek érdekvédelmi szervezete, mint a szórakoztató iparnak?