Példátlan tettet hajt végre a brit Marillion zenekar: egyenesen a fájlmegosztó portálokra tölti fel új lemezét. Cserébe azt várja, hogy a rajongók így megtakarított pénzüket koncertjegyre költik. A zeneipar nincs elragadtatva a lépéstől.
Amikor a kiadók már úgy vélik, ennél nem lehet rosszabb, ami a letöltések elharapózását illeti, a veterán brit együttes, a Marillion úgy döntött, fájlmegosztó portálokon is elérhetővé teszi friss albumát. Ezzel a Marillion túlszárnyalja a Radioheadet, a Coldplayt és a Nine Inch Nailst is, amelyek új lemezeiket honlapjukról is elérhetővé tették.
Tegyük hozzá, a Radiohead 2008-as válogatáslemezét már az EMI segítségével dobta piacra.
A Marillion tizenötödik albumát, a Hapiness int he Roadot azonban nem csupán a saját honlapján teszi letölthetővé, hanem hivatalosan is föltöltik olyan, világszerte népszerű megosztóportálokra, mint a PirateBay, a Mininova vagy épp a LimeWire.
Mivel a szerzői jog a saját tulajdonukban van, így ez azon kevés lemezek egyike lesz, amelyet minden félelem nélkül le letölthet majd mindenki, hiszen nem szeg meg vele semmiféle érvényben lévő szerzői jogot.
A nyolcvanas évek közepén igen népszerű Marillion mindig is alkalmazta a legújabb informatikai lehetőségeket, hiszen az elsők között, a kilencvenes évek közepén már saját honlapjukon is elérhetővé tették muzsikájukat.
Keresik a rajongókat
Most billentyűsük, Mark Kelly úgy nyilatkozott: ugyan nem támogatják az illegális fájlmegosztást, a gyakorlatban rengetegen töltenek le zenét a világhálóról. Mint mondta, tudni szeretnék, merre találhatóak azok a rajongóik, akik a fájlmegosztó portálokat használják. Ha szeretni fogják az albumot, akkor arra fogják őket bátorítani, hogy ha már ingyen jutottak hozzá a lemezhez, akkor legalább a turné egyik koncertjére fizessék ki a jegy árát.
A Radiohead 2007-es albumát, az In Rainbowt úgy jelentette meg portálján, hogy azt kérte a letöltőktől, annyit fizessenek, amennyit gondolnak. A Coldplay első kislemezét teljesen szabadon lehetett letölteni, akárcsak a Nine Inch Nails 2008-as lemezét.
Az olyan előadók pedig, mint Madonna, már elsősorban a koncertektől várnak jelentős bevételeket.
A brit lemezipari szövetség elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a Marillion lépése nem jelenti azt, hogy mindent szabadon lehet megosztani, engedély nélkül, hiszen nincs minden művész olyan pozícióban, hogy olyan lépést engedjen meg magának, mint a brit együttes.
Mark Meharry, a Marillionnal együtt dolgozó Music Glue internetes portál alapítója szerint ugyan a zeneipar a megosztást lopásnak tartja, kereskedelmi szemszögből viszont azért hasznos, mert a lehető legtöbb zenerajongóhoz lehet így eljutni olcsón, világszerte.
Forrás: inforadio.hu
szeptember 12, 2008 at 9:44 de.
pont tegnap volt valahol riport egy magyar nagyon pici kiadoval,h megis mi modon latja a masik oldal. roviden annyi volt,h a kiado milliokat tol egy lemezbe, a zenesz felrakja valahova bukja a penzet … az egezs helyzetet picit mas megvilagitasba helyezte.
en oda jutottam, ha a kiado egy elavult , felesleges szolgaltatas. producer es zenesz kell. ossze kell dobni 1 portal amit a zenesz is a user is free hasznal, oda feltoltik az albumaikat, donate gomb, kommenteles, turne/koncert idopontok (<– ha valaki megcsinalna kerek banner helyet :P). aki tehetseges az talpon marad, a mestersegesen befutattott sztarok pedig gyorsan eltunnek a sulyesztoben.
szeptember 12, 2008 at 10:03 de.
BH .us címével baj van…
szeptember 12, 2008 at 10:39 de.
…de a .be-vel nincs.
szeptember 12, 2008 at 12:45 du.
Na ez tetszik. Másmint nem a megosztás ténye, hanem a gondolkodásmód és ahogyan tálalják. Teljesen rendben van a banda. Kiváncsi vagyok, hogy sokan elmennek-e a koncertjükre vagy hiú reményeket tápláltak.
szeptember 12, 2008 at 13:36 du.
Próbáld meg ezt Magyarországon.
Minden letöltött szám után 28 Ft-ot be kellene fizetned az artisjusnak, úgy, hogy egy fillért sem kapsz érte.
Megéri?
http://artisjus.hu/opencms/export/artisjus/felhasznaloknak/aktualis_jogdijkozlemeny_I.html
2.1 pont alatt.
szeptember 12, 2008 at 13:57 du.
Azok a milliók az adott album promóciójába mennek, s nem a zenei alkotás folyamatához szükségesek… azonban, ha elhagyjuk a promóciós, és a terjesztési költségeit, a kiadások minimalizálódnak. Így rentábilis lehet egy album pusztán a koncertek bevételeiből.
Persze, hogy sír a kiadó, hisz őt így a bizniszből jórészt kitúrják… de nem kell őket félteni biztos kitalának valami “okosat” erre is, hisz náluk van a tőke.
szeptember 13, 2008 at 23:32 du.
Nálunk a régebbi albumok is 3-4000 Ft körül vannak. Az újak meg 4-5000 körül.
Én egy jó albumért 2-3000 -et is fizetnék, de 1000-et egy átlagosért is. És külön örömmel töltene el, ha ilyen artisjus férgeknek egy fillér sem jutna. 🙂
Az egyetlen feltételem, hogy wav-ban, vagy valamilyen losslessben tölthessem le. Mert pl a wav és a 320-as mp3 között ég és föld a különbség, akárki akármit is mond.
december 27, 2008 at 17:56 du.
A zenész mindig is a zenéért játszott elsősorban. Aki az anyagiakért (ami olyan bizonytalan, mint a kutya vacsorája), az nem zenész, nem művész, hanem iparos, és pénzcsináló. Én aktív zenész voltam 16 évig, és minden megkeresett lóvémat beletoltam a zenébe, és a töredéke sem jött vissza. De mégsem ezért hagytam abba (az egészségem megromlott). Ha bírnám, most is zenélnék. És volt olyan eset is, hogy a kész mastert maga a hangmérnök úr nyomta fel a torrentre, mielőtt elkészültünk volna a CD sorozatgyártásával. Persze, bizonyítani nem lehet, viszont más birtokában nem lehetett az anyag, csak a stúdióban. Na és persze ezt volt képe megtenni, miután két hónapig együtt dolgoztok, és kifizetsz neki másfél millát. Egyszerűen hátba döf.
Tanulság: 1. A zenész vásárol pc-t magának. 2. Megtanul torrentezni. 3. Megszerzi a legjobb stúdiószoftvereket. 4. Megveszi a szükséges hardvereket. 5. Megcsinálja a felvételt magának. Ettől kezdve úgy osztja meg a közönségével, ahogy akarja! Az Artisjus pedig tehet egy szívességet! Volt hozzájuk is szerencsém, egy zenemű bejegyzéséért annyit kérnek el, hogy nevetséges, és cserében nem biztosítanak semmit, csak hogy nyilvántartásba veszik a művet, arra az esetre, ha véletlenül valaki megpróbálná a saját nevén kiadni, bizonyítható legyen, hogy ki szellemi tulajdona a kérdéses mű.
A zenész ugyanúgy zenehallgató (fogyasztó) is, mint a többi közönséges ember. Ő is szereti más zenekarok zenéit hallgatni, birtokolni. Ezért képes belátni, hogy mi a közönség elvárása. Ingyen megossza a lemezét, hogy minél többen jöjjenek a koncertre. Mert szép meg jó a stúdiómunka, de a színpad az igazi, amikor látod, hogy az embereknek tetszik, amit csinálsz, és szétszedik a színpadot, és a koncert végén kezet ráznak és gratulálnak. Itt kiesett a folyamatból a közvetítő – a kiadók, a menedzser, a producer és a szerzői jogvédő piócák hada. Nekik nagyon fáj, hogy le kell mondaniuk arról a pénzről, amiért egyébként a zenész dolgozott meg. Ők az igazi leecherek!!!