Az élet rákényszerített, hogy VPN-t használjak. Nem akartam, soha nem is használtam előtte, de most muszáj volt. A részletekbe most ne menjünk bele, egy szó mint száz külső okok kényszerítettek arra, hogy azonnal “segítséghez” nyúljak.

Mivel jómagam már korábban írtam VPN-ekről, tudtam hogy hova forduljak. Telefonáltam, küldtem üzenetet, és szerencsére lett segítőm pár perc alatt. Nem túlzok, negyed óra alatt meglett a VPN-m, és máris “biztonságban” érezhettem magamat.

Az első napon csak munkahelyen használtam a VPN-t és ami meglepő volt számomra, az az, hogy abszolút semmi különbséget nem vettem észre. Minden oldal ugyanúgy töltődött be, nem éreztem lassulást. Nyilván ez a szolgáltató javára írható.

Windows 7 alatt egészen sikerült belőni, nem tartott tovább 1 percnél – pedig nem vagyok egy Windows 7 pro felhasználó.  Az első fura érzés otthon kezdett el kerülgetni amikor bekapcsoltam a gépet és valamit meg akartam nézni egy torrentoldalon. Hirtelen átfutott rajtam, hogy ezt most látni fogja a szolgáltatóm, viszont az is bevillant, hogy könnyen tudok ellene tenni.
A gondolatot tett követte, és a kis iBookon is pillanatok alatt beállítottam a VPN-t. Így eresztettem rá magamat a világhálóra. Fura megnyugvás árasztotta el a testemet, hirtelen “bátornak” éreztem magamat, hogy szabadon garázdálkodhatok a világhálón. Tudom, tudom, most sokan arra gondolnak, hogy a VPN-t üzemeltetők biztos monitorozzák a forgalmat. Nem gondolom, hogy így lenne. Nem érné meg nekik, hiszen nem akarják saját üzletüket elrontani. Egy ilyen szolgáltatásnál fontos a bizalom, hiszen azért fizetek, hogy biztonságban érezzem magam. Az, hogy lelopják a jelszavainkat, már lejárt téma. A legtöbb “kritikus” oldal már támogatja az SSL-es csatlakozást (gondolok itt leginkább a netbankokra), sőt a napokban a Google már a kereső oldalán is elérhető a biztonságos kapcsolódás. Ezenfelül pedig másnak is azt mondom, hogy inkább egy ember (cég) tudja, hogy milyen oldalakat böngészek, mint hogy kettő vagy három.

A VPN akkor is jól jön, amikor olyan hálózatot használunk, amiben abszolút nem bízunk meg. Ezek tipikusan a “free-wifi” helyek. Legyen az egy McDonald’s, egy FON router, vagy a szomszéd rosszul beállított wifi routere. Az ilyen hálózatok estében aranyszabály, hogy nem bízunk meg “senkiben”. Elképzelhető, hogy a szomszédunk nem véletlen és bénaságból üzemeltet ingyenes hot-spotot, hanem éppen ellenkezőleg: gonosz és furmányos. Azt szeretné, hogy ha használnánk a hálózatát, és abban reménykedik, hogy egy két jelszót elcsíphet. Ha egy jelszó megvan, akkor az emberek nagy százalékánál már a többi is kideríthető.

Szóval a “cikkírós” gépen már biztonságban internetezhettem, de ez nem volt elég. Amikor az otthoni, munkára is fogható gép elé ültem automatikusan az volt az első lépésem, hogy az miután csatlakoztam a saját (!) wifi hálómhoz beállítottam azon is a VPN-t. Még ha csak a saját FTP-mre dolgoztam, és internetes rádiót hallgattam, jobb érzéssel tettem.

Ma sem, és korábban sem gondoltam azt, hogy megfigyelnek, lehallgatnak. Azt képzelem elég kis halak a hétköznapi emberek ahhoz, hogy ne figyeljék és monitorozzák őket. Lehet naiv voltam, naiv vagyok. De amíg nem volt “biztonságos hozzáférésem”, addig sem gondolkodtam egyszer sem azon, hogy “hu bakker, ezt most nem kéne letölteni”. Bárhol voltam, bármilyen ISP szolgáltatta alattam a világháló elérését, nem remegett a kezem. Aki viszont paranoiás, annak kiváló dolog a VPN. Annak is remek szolgálatot tesz, akinek a munkaadója, vagy az ISP valamilyen formában korlátozza az internetét – persze csak ha nem korlátozzák a VPN elérését is. Az internet előfizetés díjának általában a töredékééért  – ahogy én számoltam jellemzően kb. az ötödéért, tizedéért – már kaphatunk itthon VPN-t, amellyel a magyarországi interneten általában észrevétlen sebességcsökkenéssel tudunk szörfölni. A külföldi sebesség már más tészta, előfordulhat, hogy ott sebességcsökkenéssel kell számolunk. Ha fontos(abb) a jó külföldi sebesség, forduljunk egy megbízható külföldi VPN szolgálatóhoz.

Mindezek után viszont azt érzem, hogy a napi általános és p2p forgalmamat is VPN-en keresztül bonyolítom le. Egyszerűen miért ne alapon. És ezzel nem vagyok egyedül: egy tavalyi  felmérés kimutatta, hogy a 2007-es forgalomhoz képest a p2p hálózat jelentősége drámaian csökkent, több mint 70 százalékkal, míg a VPN forgalom 36 százalékkal, a web pedig közel 25 százalékkal növekedett. (Nem mellesleg az online videó 67 százalékkal tett ki többet mint három éve, most akkor mi miatt is terheltek a hálózatok?)

20100401-arborp2pdecline1

Az Arbor Networks felmérése a P2P portokról

Nem egy – hazai – ISP nem veszi jó néven ha hálózatán torrentezünk  nagy erőkkel. A legtöbb “korlátlan” mobil internet szolgáltatók is csak addig hitegetnek a Kánaánnal, amíg az első pár bitet le nem csorgatjuk BitTorrenten. Bár a számok elképzelhető, hogy túloznak, egyfajta trendet egész biztos, hogy helyesen állítanak fel. A BitTorrent bár még mindig sláger protokoll, az egyre több korlátozás miatt sokan igyekeznek elfedni, hogy honnan jön le a napi sorozat adag.

A költségekről már említést tettem, azt mondhatjuk, általában az internet árához képest elhanyagolható. A hazai árak megállnak 1000-1500 forint körül, és ha külföldi VPN-t szeretnénk, ott sem került sokkal többe egy alap csomag. Havi 7 dollártól már elérhetőek a legolcsóbb előfizetések, amik kezdésre, és alap dolgokra tökéletes lehet. Itt is érvényes az általános aranyszabály, ha hosszabb távra fizetünk elő, jobban jövünk ki. Ehhez azonban tudni kell, hogy az adott szolgáltató megbízható és megfelel az igényeiknek.

Íme pár szolgáltató a teljesség igénye nélkül:

Figyelem! Megelőzve a flame és off kommenteket, leírom, hogy a post elején említett VPN-t az Ipon-tól kaptam tesztelésre. Felesleges mindenféle összeesküvést szőni, kereszt megállapodások értelmében látható  jelenleg kint a főoldalon a VPN blokk. Ehhez a témához kapcsolódó off hozzászólások törölve lesznek.