A héten hazajött Angliából egy kedves barátom. A srác már három éve él kint, és élvezi a “normális” életet. Igen, az a normális, ami itthon megy, az már annyira nem. A vele való beszélgetés után döntöttem úgy, hogy mindenképpen írok nektek arról, hogy mit él és tapasztal meg az igazi nyugati világban.

A széljegyzetek közül az egyik korai pont az itthoni mozizás körülményeit firtatja. Nem akarom az egészet újra leírni és magamat ismételni, mert felesleges lenne. A lényeg az, hogy  akkor sikerült azokat a húrokat megpendítenem, amelyek láthatóan betaláltak, és sok itthoni internetező hasonlóképpen vélekedett mint én.

Beszéltem a mozik állapotáról, a (sajnos több területen is) hiányzó kultúráról – megcsörrenő telefon, mászkáló emberek – a néha igencsak szar hangról és képről. No, meg ugye a piszkos anyagiakat is említettem.  Szeretjük a filmeket, és szeretnénk elérni is őket, szinte létszükségletté vált. Sajnos azonban egyre kevesebben vannak azok, akik megengedhetik maguknak, hogy rendszeresen kikapcsolódjanak hétvégente – uram bocsá hétközben. Ahogy nemrégiben krix irta “Miért luxus egy film, egy zene, egy játék, ami legalább elviselhetővé teszi a szar, kilátástalan életet sokak számára?”

Az ezer forint feletti moziárak itthon egy családnak még a havi mozizást is ritka alkalommá teszi. Nekem soha nem jutott eszembe, hogy miért ne lehetne a mozizást is havidíjassá szolgáltatássá tenni. Hát itthon nem csak én gondolkodom ilyen beszűkült elmével úgy látszik, mert ilyenre nem láttam még példát, nem úgy, mint Angliában. Ott bizony a mozit és filmet szerető emberek válthatnak mozikártyát, amellyel kedvező áron KORLÁTLAN számú vetítésre mehetnek el.

Bizony, nekem is tátva maradta szám. Főleg akkor, amikor megtudtam, hogy 10-12 font körül van a kártya havi díja. Ahogy mondta, ha egy hónapba két filmre elmegy, már megérte. És nem csak két filmre mehet el, belőle, hanem 10-re vagy 20-ra is akár. Egy nap akár többször is. Nem kell ecsetelnem, hogy mekkora dolog ez. Odasétál a pénztárhoz, lehúzzák a kártyát és már nyomják is a kezébe a jegyet. Ráadásul egy ilyen kártyával a 3D-s vetítésekre is be lehet menni, csupán 1 font plusz díjat kell fizetni. Ha utána számolunk nálunk mennyi egy 3D-s vetítésre egy jegy már nem kell senkit meggyőzni arról, hogy ez igenis jó ötlet.

Ismerek több olyan embert is, akik egy ilyen kártya birtokában egy-egy filmre egy hónapon keresztül minden hétvégén beülnének és megnéznék. A többszöri újranézés miatt az ember nem felejtkezik el filmről, és még jobban beleivódik, igazi “rajongó” válik belőle. Így akár nagyobb eséllyel vesz meg egy később megjelenő DVD-t. A többszöri élmény sokkal több reklámanyagnak is számít, többen, többet beszélnek az filmről így végül valószínűleg több ember látja az alkotást, és végül is az a cél nem?

Amikor mesélt az egészről, még érdeklődtem nála, hogyan is van ez a kártya igénylés, hosszas folyamat vagy bonyolult. Kiderült, hogy az egész automatizált. Beülsz egy gépbe a mozinál, bepötyögöd az adataidat, lefotóz, és végül kapsz egy bizonylatot, amivel már MEHETSZ is filmet nézni jóáron. A kártyát természetesen pedig később postai úton megkapod. Hát, én már indulnék fésülködni ahhoz a fotóhoz…

ui: Tudom, sokan azt gondolják, hogy itthon ez a 12 font is elég sok. Valahogy viszont azt gondolom, hogy ekkora lehetőség miatt talán kigazdálkodnám. Lehet elég lenne kisebb net, lehet kevesebb whisky, kevesebb sör. Ezért megérné talán még a dohányosoknak is letenni a cigarettát, nemde? Ráadásul a havi fix költséggel jobban lehet tervezni. Ha tudod hó elején, hogy félre kell tenni rá, akkor megoldod, cserébe viszont 31-én is ott ülhetsz a moziban vigyorgó fejjel.