A minap hallottam a buszon, ahogy egy 70 és a halál közötti korú bácsi mondja a hasonlóan “fiatal havernak”, hogy “Ezt az internet dolgot meg gondold meg, nagyon kényelmes. Csak beírod a keresőbe, ami érdekel, és egy csomó mindent megtalál”. Nagyon aranyosak voltak, de ugyanakkor kevesen tudják milyen csalóka valójában az internet.

Az internethez ma már bárki hozzájuthat és bármit kereshet rajta, amit csak akar. Az, hogy mi mindenre jó még a net, csak egy bizonyos réteg tudja és a bajok itt kezdődnek. De lássuk, honnan jött az ihlet a cikkhez.

Nem olyan régen indult az egyik tévécsatornán a Párbaj című műsor. Valamiért vagyok annyira bugyuta, hogy még bedőlök egy két reklámnak, így a tudásvágy és a póker izgalma a parbaj.hu-ra csábított. A játékról egyáltalán nem tudtam semmit, illetve amit mindenki más a reklámokból. Sajnos a weboldal meglátogatása után sem lettem okosabb, mivel eldobható emailcímmel nem tudtam regisztrálni, de így utólag a tv-ben látva a műsort, már nem is bánom. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a játékszabályok nem ismerete miatt (csak ezért!) a “Szabályok”-ra kattintással kezdtem az egész procedúrát, ami ezzel be is rekedt. Kiderült, hogy nem elég, hogy regisztrálni kell, de ezzel napi egy ingyenes játékra van csupán lehetőség, további játékra elő kell fizetni!!!!De ez sem olyan egyszerű, hiszen az előfizetések csupán 24 órán át élnek, ennek leteltével újra pengetni kell a lóvét. Az árak nem is tűnnek olyan vészesnek egy átlagember számára, ezért gondolom nem egy ember próbálkozik a szerencséjével nap mint nap:

PÁRBAJ ONLINE CSOMAGOK

Párbaj online játszma csomag neve Telefon és SMS szám Kódszó SMS/Hívás díja Párbaj játszmák száma
KEZDŐ 06-91-334-150 KEDZO Bruttó 315 Ft 2
HALADÓ 06-91-336-150 HALADO Bruttó 500 Ft 3
PROFI 06-91-337-150 PROFI Bruttó 625 Ft 5
MESTER 06-91-338-150 MESTER Bruttó 940 Ft 10

A problémám csupán az volt a játék ilyetén menetével, hogy rendben van, hogy ha szórakozni akarok, fizessek érte, na de ezt is csak regisztrálás után tehetem meg. A regisztráláshoz pedig meg kell adnom egy email címet, jelszót ÉS a becenevem, vezeték-és keresztnevem, pontos lakcímem, illetve születési dátumom. A telefonszám megadása nem kötelező! Tehát nem elég, hogy regisztrálok, még fizessek is? Vagy fordítva: nem elég, hogy fizetek, még a legfontosabb azonosító adataimat is adjam meg? Hogy is van ez? Ez úgy van, hogy a fent említett szűk réteg, aki jártasabb a net világában, tudja, hogy ilyen adatokat a Jóistennek sem adunk meg, de mi van a lakosság nagyobb hányadával? Főleg, hogy a Szabályzatban még meg is kérnek, hogy a valós adataidat add meg. És hát – gondolja az átlagember – a TV2 csak nem ver át, minek kellenének az adataim nekik? Vajon hányan adják meg önként és dalolva a címüket, melyre aztán csak úgy záporozzák a mindenféle nyereményjáték leveleket?  Az a gyanúm, hogy nagyon sokan. De miért is?

A válasz nagyon egyszerű: tudatlanság. És nem rossz értelemben gondolom, hanem egyszerűen nem tanítják meg az embereknek, mi az az internet és hogyan kell használni. Attól, hogy nem kézzel fogható, ugyanúgy szükség lenne egy használati útmutatóra, ami ugyan nem lenne rövid, de nagyon hasznos lenne egyeseknek. Persze ennél egyszerűbben is megoldható, oktatással, mondjuk az iskolákban. De vajon hogyan kötöd le a 12 éves gyereket, aki már chippel a fejében született? Nyilván nem az adatbiztonság az első a számára. Aztán ott vannak a 20-on évesek, akik mondjuk fősulira járnak, beadandókat, szakdolgozatok írogatnak, és még az excel és access kezelését is megtanítják nekik az informatika órán. A 30-on túliak és az erősen középkorúak már nehéz helyzetben vannak, mert ők általában dolgoznak, viszont már ritka az olyan munkahely, ahol valamennyire ne kéne tudni kezelni egy számítógépet valamilyen formában. Ezért kénytelenek egy-két dolgot megtanulni, de csak ami a munkához feltétlenül szükséges.

És itt elmesélnék egy példát: kollégáim PDA-kon dolgoznak, értékesítenek, amihez több program fut a gépen, ügyfelek adatai, számlázás és hasonlók esetében kulcsfontosságú a kütyü. Ezt ők – valamilyen szinten – tudják is kezelni. Feltételezhető némi érzék a számítógép kezelésével kapcsolatban és gondolnánk, hogy felfogják, hogy ők lényegében számítógéppel dolgoznak nap, mint nap. Keresniük is kell néha az adatok között, tehát gondolhatnánk, hogy tudják mihez milyen kulcsszó kell. Ám ha ezt az interneten kell megtenni, máris nagy a baj. Egy kolléga az adó 1 %-áról való nyilatkozáskor odajön hozzám, hogy ő valami állatmenhelynek szeretné adni, de otthon nem talált a neten adószámot sehol…Ennyi. Akkor ahova csak kattintott az ember, mindenhonnan adószámok ugráltak elő, és mégsem olyan egyszerű megtalálni. Mert nem ért hozzá. És akkor még csak a guglizásról beszélünk.

Ezek után ne is beszéljünk az ötvenes-hatvanas korú emberekről, akiket persze a leginkább próbálnak még valahogy rászoktatni a 21. század csodájára, hiszen ők a legnaívabbak, és a legkevésbé fogékonyak bármi újdonságra, így csak a legminimálisabb dolgokat fogják elsajátítani. Na ezek közül pedig véletlenül sem “az adataidat soha ne add meg senkinek, mama” lesz az első, sajnos.

Azt gondolom mindenképpen az oktatás része kéne, hogy legyen, ugyanúgy, ahogy a word, excel, stb kezelése is, hiszen nem elég annyit mutatni a gyerekeknek, hogy ez itt a google, bármit megtaláltok rajta. Persze meg is találja a jó kis poreszt, meg veszi ki apuci bankkártyáját a zsebből és indulhat a buli. Ja, előtte még azért rákattint az “Igen, elmúltam 18 éves” feliratra.

Amikor én általános iskolába jártam, a számítógép nem volt elterjedt dolog, a commodore 64 is csak valami csoda volt, amire nem jutott mindenkinek, és persze ha volt, játékra: run, load, return, kazettát odateker és már mehet is. A középiskolában már próbálkoztak, speciel én, aki számtech szakos osztályba jártam, még pascalban is programoztam. Kb. 1 évig, aztán leginkább az maradt belőle, hogy “netezzetek”. Ja, mostanra már sikerült is megtanulnom netezni, autodidakta módon és persze a megfelelő környezet hatására. A húgom most jár középiskolába, és azt ugyan már említette, hogy a Wordben milyen feladatokat csináltak, de hogy bármiféle adatbiztonságról szó lenne, olyat nem mondott.

Ezek után nem akkora meglepetés, hogy hányan nem értenek ahhoz, hogy megfelelő módon keressenek a kívánt tartalomra, illetve tájékozódjanak bizonyos témákról. Pl. a p2p-rel kapcsolatos dolgokról. Ezért aztán előfordul, hogy valaki ismeretlenül beugrik egy sms-reges oldalnak, vagy fogalma sincs, hogy mit is tud az utorrent-je, hiszen most indította el először. Tehát nem feltétlenül a lusták és a tudásvágy nélküli torrentezők kérdeznek egy-egy fórumban, hanem azok, akik bizonyos szempontból az átlagnetezők közé tartoznak, hiszen nincsenek otthon az informatikában, nem ez a téma a fő érdeklődési körük, ezért nem ismerik azokat a kulcsszavakat, csupán azt tudják, hogy mire szeretnének választ kapni. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor máris kevesebb olyan komment, vagy válasz érkezik egy fórumban, ami ahelyett, hogy segítő szándékú lenne, még le is hordja a szerencsétlen kezdőt, hogy egyáltalán hogy mert kérdezni mielőtt 5 órát guglizta volna a témát. Ez a hozzáállás viszont tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen nemcsak az oktatás hiányzik, hanem akik értenek hozzá, néhány esetben elzárkóznak a segítségadástól, mondván, hogy kerülsz erre az oldalra, ha még ezt sem tudod. Csak azt felejtik el, hogy valahol valamikor ők sem tudtak semmit, meg kellett tanulni és nem mindent lehet autodidakta módon elsajátítani, néha elkel egy hozzáértő oktató.

Ugyanígy sokszor látom, hogy lehordanak valakit, csak mert nem ismeri egy bizonyos program pontos működését a legapróbb részletekig. Holott nem is biztos, hogy feltétlenül szüksége van arra a tudásra ahhoz, hogy a kívánt tartalomhoz, információhoz hozzájusson. Ez kb olyan, mintha én tudnám, mitől, hogyan forog a mikrohullámú sütő, és ha elromlik még megjavítani is tudnám. Hiszen, ha enni akarok melegített kaját, akkor tudjam már ezeket a részleteket? Ez valljuk be, hülyeség. Ugyanígy nem gondolom, hogy infozseninek kell lenni ahhoz, hogy egy filmet letöltsünk, vagy akár aktív részesei legyünk egy tracker fórumának.

Lehet, hogy túlságosan próbálom védeni a hülyéket, de valahol azt érzem, hogy a netezés is fogyatékos módon alakult ki a mi kis országunkban, azaz kultúra nélkül. Ezért aztán az oktatás hiányának lehet az is az oka, hogy nem tudnak mit mondani róla. Ez azonban nem a diák hibája. A hiba a rendszerben van, amely kihasználja ezt és lehetővé teszi, hogy -állítólag -a  magyar lakosság fele rendszeresen használhassa a világhálót. 5 millió ember pedig rengeteg potenciális vásárlót és naív netezőt jelent, akiket könnyedén át lehet verni, meg lehet téveszteni vagy éppen csak félretájékoztatni valótlan információkkal.

Ezen az egészen szeretnénk picit javítani egy, hamarosan megjelenő új sorozattal, melyhez ti is hozzájárulhattok a jövőben, hogy segítsük azokat, akik ma kezdték a p2p-rel való ismerkedést és szeretnének kikapcsolódni egy filmmel, játékkal, zenével.

Végül egy filmes idézettel szeretném illusztrálni, milyennek is látom a helyzetet az internetezők világában:

“….Íme a lövészezred belső kézikönyve… Tizedes, megmutatná a könyvben, hol áll az,hogy hol az étkezde?

Hadnagy Úr, arról nem írnak ebben a könyvben.

Azt akarja mondani, hogy ott Guantanamo-ban nem szoktak enni?

Dehogynem uram, naponta háromszor, uram.

Ezt nem értem, honnan tudja, hol az étkezde, ha nincs benne a könyvben?

Csak megyek a többiek után kajaidőben, uram.

Nincs több kérdésem.”