Volt már szó róla, hogy vajon mi motiválhatta a jogvédő szervezeteket a razzia megrendelésére, szerintem érdemes lehet megvizsgálni a ló túlsó oldalát is: vajon mi (vagy ki) motiválja az egységsugarú torrentezőt?

Az ember társas lény, kisebb-nagyobb közösségekben él, ősidők óta folyton kommunikál, beszél másokhoz, beszélnek hozzá, mérlegeli, elhiszi vagy sem.  Ezzel egyidősek a törekvések ennek elfojtására is, hiszen nem mindig sül el jól, ha emberek sokan ugyanazt beszélik, de ezt a kitérőt most inkább ne járjuk végig.

Szituáció

A folytonos kommunikációt kihasználva néhány leleményes egyed felfedezte, hogy áruját, termékét, szolgáltatását, személyét megszépíti, felturbózza, kívánatosabbá teszi, ha az kommunikációval társul, így teremté meg az Úr a marketinget. Napjainkra ez a jelenség teljesen átszövi életünket, tudatosan és tudat alatt minden lehetőséget megragad, hogy további fogyasztásra sarkalljon, elveszünk a márkanevek, plakátok, koszt zabáló enzimek, csillogás, látványos effektek végtelen erdejében. Az évi kb. 500 milliárd dolláros (összehasonlításképp ez Magyarország GDP-jének kb. 2,5-3szorosa) bevételt termelő reklámipar nagyon hatékonyan dolgozik: mivel egy gyerek nem zárható be iskolás koráig egy szekrénybe, ezért mielőtt egyáltalán megtanulna olvasni, már márkanevek százait ismeri.

Mire iskolába kerül, beszippantotta a Disney birodalom, Barbie baba, Transformers figurák, vasalt hajak és pepita tornacipők varázslatos világa, 12 éves korodra légy mindig szomorú, lehetőleg depressziós, hiszen az osztálytársaid, barátaid is azok. A szüleid gonoszok, hiszen vidámnak akarnak látni, öld meg őket, de ha azt esetleg nem is, legalább utáld. Csak akkor lehetsz boldog, amikor fogyasztasz. Happy meal menüvel ünnepelj, légy kövér is, majd a kövérségtől zuhanj még mélyebbre, mert a címlapokon mindenki nádszál. De van segítség! Vásárolj, fogyassz, tobzódj. Ha te egy csődtömeg vagy, még lehet egy szupertevéd, csak néhány SMS pár dati, és szuperhőssé válik a legutolsó girhes gebe is, az egyéniség semmi, csak költs, és te leszel a legnagyobb ász!

Ehhez társul, hogy hazánkban a jellemző családmodell kétkeresős (persze HA épp mindkettőnek van is munkája), 35 év hitellel a lakáson, 10 év hitellel a családi autón, apa-anya az irodában gürizik naphosszat, délután-este még apa vállal egy kis fusit, anya a háztartást vágja rendbe, közben a gyereket leültetik a legolcsóbb gyerekmegőrző elé, ami a tévé. Ebben az időszakban a tévében mit lát az óránként 12 percnyi reklám között? Olcsó műdrámát (mónika, brazil sorozatok, fókusz/tények) mindezt egyedül, felügyelet, magyarázat, háttér nélkül. Elsajátítja a legkönnyebben eltanulható viselkedési mintákat: fogyassz tárgyakat, fogyaszd az emberi kapcsolataid, nincs tétje, hiszen a reklám után újra jövünk. Ha már nincs mit fogyasztani, kapd elő a pengét, szökj meg otthonról, légy öngyi.

Tizenpár éves korára a gyerek ezzel általában eljut addig, hogy kifejleszti a kellően hatékony módszereket, hogy a szüleitől kizsarolja azt, amit a külső ingerek szerint fogyasztania kell. Számítógépet internettel, játékkonzolt, cipőt, ruhát, pengét, a saját kis szélesvásznú álomvilágát. Apa és anya még többet fusiznak, güriznek, hogy meg tudják adni a gyereknek, ami , hiszen akkor a gyerek otthon elvan, csöndben van, szem előtt is van, nem a rendőrök hozzák haza hajnalban miután részegen autókat gyújtogatott a barátaival, tehát ezektől a tárgyaktól lesz jó gyerek. A túlhajszoltságtól folyton idegesek, veszekszenek, szétköltöznek, elválnak, a gyereket pedig még jobban magába szippantja a másik valóság.
Nos, ők a torrentezők egyik jellemző csoportja. Ifjú titánok, többé-kevésbé leépült vagy épp leépülőben levő szociális kapcsolatokkal, akik görcsösen kapaszkodnak minden szál sikerélménybe, hiszen a valódi világban nem sok jut.

A második életükben viszont megvan minden, amit az első nem ad meg, pompa és csillogás fullhádében, hiszen már az is alap manapság. Bűnözők ők, amiért a saját eszközeikkel tartani próbálják a tempót azzal a világgal, amit mi magunk hoztunk létre nekik? Az új filmeket MUSZÁJ látni, hiszen erre ösztönöz a környezet, ha nem láttad, akkor nem ülhetsz a legmenőbb lányok asztalához az iskolai menzán, mert a múlt heti film már rég lefutott téma, őskövület vagy. Tarts lépést a trenddel, vagy mész a levesbe. Hogy hogyan? Oldd meg magadnak.

A megoldás folyton a szemed előtt lebeg: gyakorlott virtuális barátaid már tudnak mindent. Egy SMS a 06-90-es számra, egy meghívó a torrentoldalra, és máris feltárul Dáriusz kincseskamrája. Nincs más út, ha valaki ebből kimarad, az magára marad, és könnyedén behozhatatlan hátrányra tehet szert, tanulhat akármilyen jól, bizonyíthat akármilyen módon, akit nem fogad be a közösség, az nem ember, mert az ember társas lény. A társaságról szól óvodától az egyetemen át az idősek otthonáig az egész élet. A társaság ad, de nem ingyen, elvárásai is vannak. Ha nem akarod, hogy az osztálytársaid kibeszéljenek, akkor legyen neked is micimackós tornazsákod, különben leprás vagy, ha nincs 80-as paladinod, akkor noob vagy, ha nem láttad még a Toy story hármat, akkor dinoszaurusz vagy. Fizikáról nem lehet szünetben beszélgetni, legfeljebb a házidat kérik néha kölcsön lemásolni.

Ha 14 évesen belerángattak egy gimnáziumba, annak ellenére, hogy mennyire nem érdekelt, 18 évesen ott állsz, és nem értesz semmihez, apa-anya nagyon csúnyán néz, dolgozz vagy tanulj tovább, hogy legalább neked legyen esélyed egy normális életre. Ha főiskolára, egyetemre mész, az intézmény szeretni fog, hiszen kap érted pénzt, az neki jó. Hogy előre juss, belekényszerít néhány szürkébb-feketébb tevékenységbe, szigorúan legjobb szándékból természetesen: hogy még egy évet eltölts nála, és még több pénzt kapjon érted. Mint ilyen, például számon kér, házi feladatot, beadandó dolgozatot, diplomamunkát ad. A jegyzet (ha van egyáltalán) drága. Ha szerencsés vagy, megveheted felsőévesektől, vagy ha a kiadó épp nem szopatta megkorlátozta a tanárt egy kisbetűs szerződésponttal, akkor letölthetővé teheti szabadon. Kevésbé szerencsés esetben ellopod a jegyzetet egy fénymásolószalonban. A házi feladathoz szükséges számítógép, általában valamilyen speciális program (a mérnöki pályán például százezres-milliós árú CAD programok, Matlab, és minden szaknak más-más a saját igényei szerint), ezek az egyetemen a tömegképzés miatt gyakorlatilag elérhetetlenek: a laborokban szinte mindig óra van, ha nincs, akkor is ritka a szabad hely, főleg annyi időre, hogy egy 20-50 óra időt igénylő feladatot megoldhass. A megoldás: warez. Ha át akarsz menni, rá vagy kényszerítve.

A Campus program létezése is kiváló példája annak, hogy ugyanez a kényszer magasabb szinteken is jelen van, senki nem akarta önként milliárdokkal pumpálni MS-t, inkább beleegyeztek egy évente fizetendő adóba, amit az állam fizet egy magáncégnek. Ha már ide jutottunk, érdemes lehet körüljárni, hogy kik ezek a jogvédő szervezetek, akik a törvények megírásánál szakértőként együttműködnek, milyen cégek termelik és pénzelik jogászok hadát, pl. a BSA-nál – az erőfölénnyel visszaélésért sokszor elmarasztalt Microsoft, az összes konkurens terméket felvásárló Autodesk, és társaik. Ezzel szemben egy országnak (avagy a közigazgatási szektornak), az oktatásnak, a “nép”nek nincs hadseregnyi ügyvédje, főleg nincs milliárd dolláros lobbikasszája. Az eredmény egyértelmű: K.O.

Mehetne máshogy is? Sok szoftverre van többé-kevésbé helyettesítő alternatív megoldás. Mi lenne, ha egy egyetemen szabad szoftvereket oktatnának? Totális csőd természetesen. Hiszen az ipar kiröhög, ha nem az ő eszközeit tanultad, mintha csak egy szakmunkásképzőből jönnél, ahol vakolókanál helyett vajazókéssel tanultak vakolni. Életképtelen. Az egyetem rá van kényszerítve, hogy téged rákényszerítsen, hogy warezolj. Különben itt fogsz megrohadni a panelben, amiből apa-anya remélhetőleg majd egyszer kihal. Persze lehet változtatni kis mértékben, de a zsarolás megmarad. Lopd a könyvet, lopd a szoftvert, vagy halj éhen. Közben persze lopd a filmeket, zenéket is, hogy naprakész légy mindenből, ne maradj ki a társasági életből, mert aki kimarad, lemarad! A diákhitel maradékát meg ne felejtsd el elinni buliban, nehogy véletlenül előbbre juss.

Ha neadjisten olyan elvetemült vagy, hogy elvégezted az egyetemet és nagy lelkesedéssel vállalkozni kezdenél (amitől mentsen meg az ég), alap, hogy nincs pénzed megvenni például egy többszázezres fotosopot, de buktad, mert senki nem képzett neked profi gimpes grafikust, hiszen a képzés abból él, hogy mindenhol fotosop megy, azt fogják tanítani. Ördögi kör. Megveszed, vagy az első alkalmazottaidat fizetgeted meg helyette? Ha megveszed, drága leszel, mert ki kell termelni az árát, nem lesz megrendelés, csőd. Vajon más hogy lehet olcsóbb? Nyilván ő sem veszi, mert a harmadik sem vette, de mire rájöttél, már nyakadon a cég, alkalmazottak éhes szájait kell betömnöd, a hiteleidet is vissza kell valamiből fizetni. Kényszerpályán vagy újfent, biztosan visz mindent a bank, vagy talán felfüggesztettel megúszod, ha lebuksz. Egyirányú zsákutca.

Időközben megtaláltad a párod, megszületik a trónörökös, többé-kevésbé boldogan éldegéltek a lakóparki neopanelban. Reggeltől délutánig meló, délutántól estig fusi, asszonyka addig főzőcskézik-pelust mos. Gyereked cseperedik, már nem elég neki a csörgő, beülteted a tévé elé, nézzen egy kis előregyártott viselkedéskonzervet a reklámok között, szülinapjára a mekibe viszed, Happy meal menüt eszik, és nagyon boldog. Letöltöd neki a Toy story 3-at, mert a lakóparki kissrácok már mind látták, együtt nézitek széles vásznon az olcsó kínai lejátszón, óvodába, iskolába iratod, ahol Windowst, Wordöt, Excelt tanul, Delphit, Photoshopot, AutoCADet. Hogy tudja, mit kell majd felnőtt korában ellopni, mert megfizetni sosem lesz valós lehetősége. Ugyanebben a folytonos fenyegetettségben éli majd életét sokmillió kortársával egyetemben, hiszen ebben az országban mindenki együtt bűnöz, és bárki bármikor lebukhat, elég egy feljelentés egy jóbaráttól.

Propozíció

Alternatívák? Létezik-e megoldás? Lehet kezelni bizonyos jelenségeket önmagukban, mint pl. a szerzői jogi törvény is próbálja kezelni önmagában a szerzői jog védelmét, ami természetesen fontos lenne, hiszen ez egy nagyon értékes jog, de hiába, megfelelő társadalmi háttér megteremtése nélkül magában eleve halálra van ítélve. Nyilván ezt tudták akkor is, amikor elfogadták, de engedni kellett a nyomásnak, amit a nagy cégek, hitelezők gyakorolnak a törvényhozásra, hiszen senki sem gondolja azt, hogy aki megnyomta a szavazógombot, az egyet is értett vele, és nem használt soha egy másolt Norton Commandert sem, vagy egyáltalán olvasott volna a BSA-ASVA prospektusain kívül valamit a témáról. Neki csak megmondták, hogy mit kell nyomni, és jó pártkatona volt, nem is gondolkozott rajta, hogy ezzel milliókat tesz egyik napról a másikra bűnözővé.

Vannak egyszerűen végrehajtható részmegoldások, amik vagy segítenek végül, vagy nem.

  • Lehet például iskolában szabad szoftvereket tanítani, különösen az általános- és középiskolákban, ahol pedagógiailag mindegy lenne, hogy Linuxot és OpenOffice-t látnak, vagy Windowst Excellel.
  • Ha már oktatás, a lehetőségek szinte végtelenek, szombati tanítási nap bevezetése, szervezett sport, szakkörök, vagy akár egy énekkar is, minél több felügyelt és szervezett tevékenység, ami csökkenti a média varázserejének hatását.
  • A mai nagy kasszasikert hozó amerikai tömegfilmekről szót sem ejtek inkább, azon is csodálkozom, hogy még van, aki egyáltalán letölti. De soha ne feledjük el, hogy a magyar ember tud és szeret nagy lábon élni, mulatni, áldozni a szórakozásra, ha van miből, és örömmel venné a boltban is, amit letölt, ha tehetné.
  • Lehetne szigorúbban szabályozni a tévécsatornák műsorát, szintén különös figyelemmel az ifjúsági csatornákra, és az azon futó reklámokra. Nyilván az is kellene hozzá, hogy ne négyévente kinevezett pártcsinovnyikok poshadjanak az ORTT-ben, akiknek a legnagyobb eredményük, hogy minden tévé sarkába beégett már a kis karika, hanem tapasztalt, aktív pszichológusok, pedagógusok, szociológusok is juthassanak szakmai döntési pozíciókba.
  • Lehetne, kellene támogatott projekteket indítani oktatásban, közigazgatásban használt szabad szoftverek készítésére, lefordítására, támogatására, ezzel is jelentősen csökkenne a függés a nagy szoftvercégektől. Ha Kínának lehet vörös zászlós Linuxa, nekünk miért nincs saját zsírosdeszktopunk lilahagymával? Mutatóba egy kopaszodó baglyunk agonizál még, pedig a szép emlékű Sulinet Expresszben százezernyi előre telepített, magyar nyelvű, linuxos számítógéppel kellett volna elárasztani az országot, nem csak milliárdokat pumpálni eszetlenül a hardvert árusító konzorciumokba minden további elképzelés nélkül. Hol szerepel az FSF.hu támogatói listáján a (legújabb nevén) Nemzetgazdasági Minisztérium? (Felesleges keresni, természetesen sehol.)
  • Más megközelítés szerint neadjisten legálissá is lehetne tenni a szoftverek és szórakoztató “tartalmak” haszonszerzés nélküli magáncélú és közoktatási használatát, megosztását is, persze ha nem ütközne akkora corporate ellenállásba, amit egy nyakig eladósodott országocska nem képes áttörni. Érdekes megfigyelni például, hogy ahol sok a “kalóz” termék, ott többen tudják is azokat használni, egy csapásra értékes (többé-kevésbé szakszerűen) képzett, olcsó munkaerő lesz a tolvajból, amint aláírta a munkaszerződését egy multinál. Például ha középiskolás gyerek otthon azt mondja, hogy “anya, vegyél nekem Delphi 2010-et is az új számítógépemre, hogy tudjak programozást tanulni”, ami még pártízezres kiadás miután az OEM Windowst és Office-t éppen kiizzadták gépvásárláskor, valószínűleg minimum hülyének fogja nézni szegényt. Ha trükkösen megszerzi és tanul vele, akkor a cég, akitől lopott, egy potenciális vásárlót szerzett, aki valamikor a jövőben a már ismert termékkel dolgozni fog, és akkor majd valódi pénzt fog érte fizetni. Ő elvesztett haszon volt, vagy a fejőstehén kisborja? Vagy milyen világ lenne ha nem kellene kétszer meggondolni egy iskolának, hogy ő most egy (sok esetben akár eleve állami vagy EU támogatással készült) oktató szoftvert, tananyagot, “tartalmat” vásárol meg valós piaci áron, vagy helyette télen is üzemel-e, mert tud fűteni? Persze ez a lehetőség teljesen sci-fi, ilyen soha nem történhet meg.

Ezen (és sok egyéb, hely és szakértelem hiányában most nem részletezett) lépések együttesen akár előre is vihetnének, de átgondolatlanul, sötét zéerték lobbiérdekeit követve csak a szakadék felé táncol(t)unk.

Helyette azt kapjuk, hogy bármely 1923 után írt mű szerzőjének örököse kénye-kedve szerint zsarolhatja akár egy irodalmi szöveggyűjtemény kiadóját, hogy hozzájárul-e a megjelenéshez vagy sem. Különösen igaz ez a kiadók, cégek által birtokolt jogokra, akik természetes érdekeik által vezérelve próbálják még tovább nyújtani ezt a jogosultsági időt már a 18. század óta. Fura mód ennek az ügynek egyik legfőbb támogatója a Disney, aki gyerekkorunk óta aranyos gyerekmesékkel “lát el” minket. Mi indokolja ezt? Hány év “elég”? Edison fonográfjának elég volt a szabadalmi védettség 20 éve, de Mikiegér már soha nem lehet public domain? Győzike ennyivel nagyobb eredmény a villanykörténél?

Gondoljunk kicsit bele, ha a színes magazinjairól ismert Sanoma megvásárolhatta a Nemzeti Tankönyvkiadót, mit várhatunk? Egy piaci cégnek egy tollvonás, hogy nincs matekkönyv, ha épp úgy kalkulálják, hogy idén ez nem éri meg, akkor nem lesz?

És végül mi történik, ha egy “ideális” rendszer elérte, hogy pistikeanyuka is megvegyen mindent? Sokat kell neki fizetni, mert sokat fog költeni, drága lesz a munkaerő, és a multi ahogy idejött, úgy szépen el is megy Kínába, csak egy könnyűszerkezetes csarnok marad utána és több-kevesebb veszélyes hulladék. Megbüntet azért, mert elérte a célját, megszünteti a megélhetésed, mert teljesíteni próbáltad, amit elvárt és törvénnyel előírt neked. Farkadba harapott a kígyó.

Vízió

Mi marad? Az örök macska-egér harc, hogy éppen mit visznek el, több spam, több smsweb, több új pistiketracker, több valódi bűnöző? Copy-partik a PeCsában? Ki tudja, de egy biztos: a nagy lefoglalások nem oldanak meg semmit, csak felkavarják az állóvizet, és zavaros lesz a pocsolya, ez mindenkinek csak árt.

  • Persze lehet lefoglal(tat)ni, hiszen ez oly egyszerű, a törvény betűje bárkit megvéd, akinek van elég pénze ügyvédre. Ezzel még jobban lejáratják magukat, közvetve pedig a végrehajtó kékeket, a magyar jogrendszert, saját leendő fogyasztóikat, és az egész iparágat. Én például nem szívesen vásárolok olyantól, aki eleve bűnözőnek kiált ki, mert ránézek az árujára.
  • Lehet tömegesen töröltetni a filmeket, sorozatokat a megosztó oldalakról, amíg nem pártolnak el a felhasználók, és mennek oda, ahol nem törlik. Pirate Bay-ről esetleg hallott már valaki? Mellesleg a 12 órás előírt eltávolítási határidőhöz hasonló szigorú elvárást egyetlen másik eljárásnál sem lehet felfedezni, az kivitelezés is komoly aggályokat vet fel az alkotmányos szabadságjogok terén.
  • Ne feledjük el, itt van a DRM is: Drága, Röhejes Másolásvédelem. Kipróbálták, nem vált be, köszönjük. Bonyolult és drága technológiák, amiket a vásárló pénzéből azért fejlesztenek ki, hogy magát a vásárlót korlátozzák vele, nooormális? Nem muszáj minden technológiát alkalmazni, ami elérhető, akkor sem, ha ez nagyságrendekkel egyszerűbb megoldásnak tűnik, mint valóban vonzó tartalmakat alkotni, és versenyképes áron adni.

Valódi megoldások ezek? Nagyjából annyira, mintha a fagyis egy rendőrt alkalmazna arra, hogy az összes járókelőt beterelje a fagyizójába, és gumibottal elverjen mindenkit, aki már benézett a kirakaton, de nem vásárol. A helyzetet inkább úgy foglalhatnánk össze, hogy a médiaipar nagyjai felépítettek egy csapdát, és a csapda kezd kellemetlenül szűkös lenni az embereknek, de azért még mindig próbálják egyre erősebben összepréselni.

Ezzel az eszetlen hadonászással nagyon hamar le is lehet nullázni a jogvédő szervezetek megmaradt megbecsülését, ellenszenvet szítani a felhasználók és a jogvédők által “képviselt” jogvédencek közt (szándékosan nem művészeket írok, hiszen ezek a szervezetek általában jobban [email protected]ák magát a művészt, mint az, aki egész életében csak másolt kazikat hallgat, nekik a közgazdászok által előre kikalkulált bevételt hozó produkciókat előállító csinált celebek csak fogyóeszköz).

Konklúzió

Igen, a szerzői jogot kell védeni, de nem ész nélkül, vezényszóra ontva a további szigorító törvényeket, mondvacsinált károk és minden módszertant nélkülöző, hasracsapással készített statisztikák alapján birkamód majmolva a nagy Amerikát, hanem egészséges kétkedéssel fogadva, és a következményeket is átgondolva. Lehet, hogy néhány sztárt, kiadót, partiszervező céget kellemetlenül érintene, hogy a manapság szokásos tízmillió dolláros nagyságrendű gázsik esetleg csökkennének, vagy 512*512 pixeles ikonok helyett csak 64*64 pixelesek lennének bizonyos programokban, viszont a társadalmi haszon ezért minden bizonnyal bőségesen kárpótolna.

A jelenlegi szerzői jogi jogszabályokat ebben a formában gyakorlatilag egy zsarolásnak tekinthetjük pistike szinttől egészen az ország működéséhez kritikus szintekig. Az ugyan kevésbé fontos, hogy az aktuális vámpíros filmremeket bárki megnézhesse ingyen (sőt, talán inkább jobb is lenne, ha boldog tudatlanságban élhetnénk, és el sem jutna ide), de az már jóval kellemetlenebb, ha ugyanezen jog szerint – az előző matekkönyves példánál maradva – ha a joggal rendelkező kiadó azt mondja, hogy jövőre a matekkönyv duplájába kerül, iskolák ezrei csak bólogathatnak tehetetlenül, mert tanítani valamiből muszáj.

Hogy hol a határvonal szerzői jog, a szólásszabadság, a profitszerzés joga, és a nemzet stratégiai érdekei között? Ki tudja? Az viszont bizonyos, hogy a szerzői jog kétes szándékú érdekek által diktált, betarthatatlan játékszabályait mielőbb fel kell váltania egy, a józan ész által diktált rendszernek, ha valaha szabadulni akarunk a gyilkos szorításból, az elkövetkező második sötét középkortól.

Addig pedig marad a zavarosban kalózkodás.